1814-ben Döbrentei Gábor ösztönzésére hazafias gondolkodású erdélyi főurak ezer forintot adtak össze egy szomorújátékra, ugyanis egy eredeti magyar színdarabbal szerették volna megnyitni az akkor éppen épülőfélben lévő kolozsvári állandó színházat. E pályázatot az Erdélyi Múzeum nevű folyóirat közölte, mely szerint az a pályamű, mely majd az első díjat kapja, hétszáz forint, az a munka pedig, mely a második díjra érdemes lesz, háromszáz forint jutalomban részesül. A határidőt 1817-ig hosszabbították meg – olvasható a Magyarságkutató Intézet honlapján.
A pályázatra tíz szomorújáték érkezett be, melyek között Katona József, egy már fiatalon is tekintélyes jogtudós Bánk bán című műve is ott volt. Mivel éveken át semmit nem tudott meg arról, mi lett pályaművének sorsa, 1820-ban végleg megunta a várakozást, s kinyomatta kéziratát. Igaz, ennek is volt némi előzménye, hiszen felbuzdulva Kisfaludy Károly sikerein, Katona a székesfehérvári színtársulatnak még kéziratban elküldte drámáját, de a mű színrehozásához a budai cenzúra nem járult hozzá, viszont magát a kinyomatást engedélyezte a cenzor.
Az engedély megszerzéséhez nagy valószínűséggel a fiatalon elhunyt Trattner János Tamás könyvkiadó is hozzájárulhatott, hiszen a Bánk bán első kiadása az ő költségén jelenhetett meg. 1830. április 16-án Katona József, Kecskemét város köztiszteletben álló főügyésze egy, a városban lezajlott hosszú tárgyalás után kiment a teremből egy kis friss levegőt szívni, mikor a szívéhez kapott és holtan esett össze.
A magyar irodalom arcképcsarnokának Katona Józsefről és munkásságáról szóló fejezetében az olvasható, hogy amikor Katonát a város nagy részvéte mellett temették, alig jutott bárkinek is eszébe, hogy ez a főügyész, aki a helybéli takácsmester fiaként a magas közhivatali rangig kitartó szorgalmával verekedte fel magát, ifjúkorában verseket és drámákat is írt, az pedig egyáltalán nem jutott eszébe senkinek, hogy „az oly korán elhalálozott jogtudós a magyar irodalom legnagyobb tragédiaköltője volt, akinek főművéhez hasonlatos nemzeti tragédiát a következő emberöltőkben sem fognak írni”.