Végre egy igazán élvezhető, életszerű és sok bölcsességet tartalmazó kortárs színdarab, ráadásul nem is valami nyugatról megvásárolt szövegkönyv alapján készült, hanem egy magyar szerző műve. Biztos vagyok benne, hogy Vinnai András a vérével írta, vagy legalábbis pirosra állította a betűk színét a számítógépén, annyira sok a fájdalom benne. Mostanában temérdek színmű foglalkozik azzal, hogy a női egyenjogúság megvalósulásának ellenére milyen rossz a nőknek ebben a században, ezért is nagy öröm, hogy végre van egy színdarab, amely arról szól, mi történik, ha a nő és a férfi elfelejti, hogy ők szövetségesek, egy hajóban eveznek, és arra is fogadalmat tettek, hogy a rosszban is kitartanak egymás mellett. A szerző összeszedett minden rosszat, ami egy párkapcsolatban előfordulhat, és elénk tárja. Anger Zsolt rendezésében azt hangsúlyozza, hogy ezt a sok, párkapcsolatokban előforduló hibát nem azért zúdítja ránk a szerző, mert ki akar kergetni a világból, hanem azért, hogy tanuljunk belőle és ne csináljunk mindenből problémát.
A Fúrnitúrban párkapcsolati gyakorlatokat látunk, a színdarab közhelyek gyűjteménye, ám ezek a sztereotípiák, ismert helyzetek megjelenhetnek mindannyiunk életében: a szülés utáni kialvatlanság miatti ingerlékenység, a női zsörtölődés, aminek soha nincsen vége, a párkapcsolaton belüli férfimagány érzése, ami társulhat a szülés után a szexuális élet hiányával, vagy az agyonhiszterizált modern gyerekgondozás, amely nemhogy könnyebbé tenné a helyzetet, hanem éppen hogy még több félelmet ültet a kismama fejébe. Anger Zsolt rendezésében mindezt nevetség tárgyává teszi úgy, hogy groteszkké formálja a helyzeteket. Kinevetjük magunkat.
A színdarab és a rendezés éppen azért erős, mert arra figyelmeztet bennünket, hogy senki nincs egyedül a párkapcsolati problémáival, szinte mindenki megéli ezeket az élethelyzeteket. Sőt a modern színház teljes eszköztárát az önreflexiótól a néző megszólításáig felvonultató rendezésben éppen az a hangsúlyos, hogy nem vagyunk egyedül. Ezeket a közhelyes helyzeteket vagyunk kénytelenek megélni mindannyian, mert nem úszható meg a kialvatlanság miatti ingerlékenység vagy az, hogy míg a párkapcsolat elején minden pillanatot együtt akar tölteni a fiú és a lány, a szülés után néha arra vágyik a nő, hogy egyedül legyen. Anger Zsolt abszurd helyzetek révén hangsúlyozza, hogy óriási változások ezek, de arról is szól a színház nyelvén, hogy ezek nem igazán problémák, sokkal inkább mi vagyunk azok, akik problémát csinálunk a változásokból, az élet nehezebb helyzeteiből.
