– Thomaz Farkast a modern brazil fotográfia megújítójaként tartják számon. Mit jelentett ez pontosan, miért volt annyira újszerű
a művészete?
– Abban az időben a brazil fotóművészet a piktorializmust meghaladva a modernizmus felé tartott, és Thomaz Farkas néhány kollégájával együtt ezt a folyamatot gyorsította meg. Mindig nagyon kíváncsi és nyughatatlan volt, egyfolytában az új lehetőségeket kutatta. Az is nagyon érdekelte, hogy mi zajlik más országok fotóművészetében. A brazil Foto Cine Clube Bandeirantes, az FCCB fotóklub tagjaival mindig arra törekedett, hogy meghaladja az uralkodó kánont.
– Mitől volt ez a vizuális nyelv olyan egyedi?
– Thomaz a formával és a fénnyel kísérletezett, miközben megtartotta a kép természetes elemeit. Ez pedig oda vezetett, hogy úgy sikerült absztrakt kompozíciókat létrehoznia, hogy közben nem manipulálta a képeken szereplő dolgokat. A fények, az árnyékok és a kompozíció segítségével az emberábrázolásokat is absztrakt irányba mozdította el. A későbbi munkáin pedig megfigyelhetünk egy minőségi ugrást: egy idő után már nemcsak a kompozíció elemeinek, egyszerű formáknak tekintette az embereket, hanem elkezdett mélyebb érdeklődéssel fordulni feléjük, meg akarta jeleníteni, hogy kik is ők valójában.

Fotó: Facebook
– Ez összefügg azzal, hogy érdeklődni kezdett a film iránt? Thomaz Farkas meghatározó alakja volt a brazil mozinak is.
– Igen, egyre jobban érdekelték az emberek. Amikor elkezdte dokumentálni a Brazíliában zajló építkezéseket, igazából azt helyezte a középpontba, hogy mi történik azokkal az emberekkel, akik részt vesznek az építkezésben, és azokkal, akik az átadáskor bementek ezekbe az épületekbe. Onnan a dokumentumfilmek felé fordult, mert egészében akarta bemutatni az akkoriban élő emberek kultúráját.
– Thomaz Farkas rengeteg mindennel foglalkozott: fotográfus volt, filmrendező, producer, emellett tanított is. Ha röviden kellene meghatározni, ki volt ő, mit mondana?
– Kulturális ösztönző volt. Rengeteg fiatal fotóst és filmest támogatott, hogy meg tudják valósítani az elképzeléseiket. Fotógalériát nyitott és magazint indított egy olyan korszakban, amikor a fotózásnak még nem volt kereskedelmi értéke, senki sem vásárolt fényképeket. Elindított egy filmfesztivált, ami még mindig létezik, épp harminckettedszerre fogják megrendezni. Emellett több szervezetben is tevékenyen részt vett, a brazil művészeti és kulturális örökség intézet, az IPHAN tagja, a Fundação Bienal tanácsadója és a Cinemateca Brasileira elnöke volt.