Cicás volt a mozgása, de nem erre helyezte a hangsúlyt, ahogy a legtöbben teszik hasonló szerepben. Cicás volt a nézése, de egy kicsit sem játszotta túl, pedig megbocsátja a néző, mert megszokta már, hogy általában így játsszák. Páder Petra viszont leginkább az arcjátékában volt cica. Mindezt olyan kifinomult mimikával érte el, amelyet csak különleges színházi alkalmakkor láthat a néző.
A gyerekek, bár sokszor nem tudják megfogalmazni, de érzik, ha magas művészi értékkel állnak szemben. A Budaörsi Latinovits Színház Aliz! című előadása esetében jók a megérzéseik.
A színészek hitelesen alakítják a mű furcsa karaktereit. A rendezést dicséri, hogy a párbeszédek, amelyek furcsaságuk révén mind különleges színészi kihívások, átgondoltak és kidolgozottak. A látványért felelős Michac Gábor minimalista, mégis fantáziadús díszletei révén nagyban hozzájárul a darab sikeréhez, a jelmezek jól keverik korunk ruhadarabjait a karakterekre jellemző furcsa öltözékekkel.
Aki pedig felnőtt fejjel igencsak érteni véli az író szándékát és mély mondanivalóját, annak a rendező megadja azokat a kapaszkodókat, amelyek révén egy gyermek felnövésének történetét is láthatjuk. Azt a folyamatot, ahogy a gyermek a belső, kritika nélkül elfogadó nézőponttól eljut a külső, kritikus nézőpontig, a saját autonóm személyiségének megszületéséig.
A színdarab viszont abban is hűen tükrözi az írói szándékot, hogy a kritikus megnyilvánulások ellenére nagyon hangsúlyosak a boldog és örömteli pillanatok, amelyek jól összetartanak egy családot. Tengely Gábor rendezése abban is segít, hogy ezeket észre tudjuk venni.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!