Egyértelmű után rejtett, sötét, titokzatos

Hét év után először adott ki lemezt a Pearl Jam, ráadásul nálunk is bemutatnák a Gigatont júliusban. Eddig mindössze egyszer, 24 évvel ezelőtt jártak hazánkban, most nyilván mindenki reménykedik, hogy nyár közepére normalizálódik a helyzet, és nem kell a koncertet lemondani.

A Superblood Wolfmoon biztató hangulatú, jólesően koszos rockzene, különösebb meglepetés nélkül, akárcsak a Quick Escape. A Dance of the Clairvoyants a nagy meglepetés: a 80-as évekbeli szomorkás, monoton szintipop Pearl Jam-féle változata, természetesen Vedder álmodozós, hipnotikus hajlítgatásaitól kap az egész itt is különleges színezetet. A Seven O’Clock levegős, könnyed hangulatú, ez teszi kiemelkedővé. Finom kis dal: a diszkréciót, amivel a szintetizátor szólóhangszeri státusba settenkedik benne, tanítani kéne.

A további dalok is vagy álmodozós, titokzatos balladák, vagy lendületes örömködések, vagy valahol a kettő között. A Pearl Jamtől nyilván nem várhatjuk azt a fölkavaró hatást, mint a kilencvenes években, de zenélni azért tudnak.

Pearl Jam: Gigaton. Monkeywrench Records/Republic Records, 2020.