Kíméletlen ez a prózanyelv és írói attitűd, mint a sebész szikéje, ráérős magabiztossággal húzza bele olvasóját a könyv világába, és saját céljait szem előtt tartva egyáltalán nem keresi az olvasó kegyeit. Tiszteletreméltó ez a magabiztosság, a könyv befejezése után pedig megértjük, hogy jogos is.
Humora (azon a néhány helyen, ahol ebben a komor világban megteremhet a humor) kedves („Péter anyja nagyon kedvesen rám nézett, és megkérdezte, mi volt eddig a legkedvesebb olvasmányom, én pedig nem mertem neki elárulni, inkább a Fekete gyémántokat mondtam, de azt is inkább csak a címe miatt.”) és sziporkázó („Kádár János pedig éppenséggel szigorítaná a külföldi kiutazásokat, mi a fenének akar évente másfél millió ember külföldre utazni, menjenek csak nyaralni a Balatonra, és ne Baden-Badenbe kívánkozzanak, mikor ott van Orosházán is a Gyopáros.”), a leírások a történelmi tények adott nézőpontból való elmesélésétől mondjuk egy disznóvágás mindenkiénél érzékletesebb bemutatásáig pontosak és hibátlanok, a szinte rituális étkezések és velük párhuzamosan a családi tragédiák bemutatása kivételes mélységekig meggyőzően deskriptív, és az egész regény egyben van: minden érdeklődő és könnyen meg nem rettenő olvasó könyvespolcán ott a helye.
Patak Márta: Mindig péntek. Lector Kiadó, Marosvásárhely, 2019.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!