Huszadik századi történelem egy kislány szemével

Az 1960-ban Kaposvárott született Patak Márta, aki olasz, spanyol és görög nyelvből folytat jelentős műfordítói tevékenységet, hosszú időn keresztül nem jelentetett meg szépirodalmat.

Az 1960-ban Kaposvárott született Patak Márta, aki olasz, spanyol és görög nyelvből folytat jelentős műfordítói tevékenységet, hosszú időn keresztül nem jelentetett meg szépirodalmat, de a Mindig péntek című nagyregény immár a harmadik saját kötete.

Igen alapos, professzionális szépírói tudással és ihlettel megírt műről van szó, amelyik a narrátor (aki vagy azonos a szerzővel, vagy nem – mint ezt irodalomelméleti tanulmányainkból tudjuk) gyerekkorát, kislánykorát eleveníti fel, a hatvanas évek Magyarországán játszódó, de igen gyakori benne a negyvenes, ötvenes évekre való kitekintés, szereplői visszaemlékezés-sorozat formájában.

Sűrű szövésű, akár azt is mondhatni: nehezen olvasható szövegről van szó, amelyik nem adja könnyen magát, ugyanakkor meghálálja az olvasói fáradozást, és cserébe kibont egy szinte teljesnek mondható világot – legalábbis a teljességnek abban az értelmében, ahogy az egy kislány szemén keresztül bemutatható. Egy nyitott, érdeklődő, mégis – mint mindenki – saját problémáival is küzdő, jó elbeszélő kislány szemén keresztül, aki környezete tagjainak nézőpontját, beszédmódját és különösen történeteit igen érzékletesen és nagy empátiával beszéli el.

Ezek a történések elsősorban a rettenetes XX. századi történelem eseményei, és azoknak az emberekre, az emberek életére, életvitelére tett hatásáról szólnak, többnyire tragikus és igen ritkán vidám vagy keserédes dolgairól.

Persze nem kevés ilyen könyvet olvashatni az elmúlt évek, évtizedek terméséből, így joggal merül fel a potenciális olvasóban a kérdés: mi különbözteti meg ezt a regényt a többi hasonló kötettől? A válaszokat csak találgatom, de érzésem szerint a kompromisszumot nem ismerő pontosságra való törekvés, a leírások olyan részletessége, amelyik egyik ámulatból a másikba ejti az olvasót (miközben lazán fölvázolja a korabeli valóság tárgyi és akár lelki vonatkozásait is), a kislány belső világának, a vele megesett dolgok krónikájának és környezete életének, előtörténetének talán a legolvasóbarátabb ritmusú váltakoztatása lehet a válasz egyik része.

Kíméletlen ez a prózanyelv és írói attitűd, mint a sebész szikéje, ráérős magabiztossággal húzza bele olvasóját a könyv világába, és saját céljait szem előtt tartva egyáltalán nem keresi az olvasó kegyeit. Tiszteletreméltó ez a magabiztosság, a könyv befejezése után pedig megértjük, hogy jogos is.

Humora (azon a néhány helyen, ahol ebben a komor világban megteremhet a humor) kedves („Péter anyja nagyon kedvesen rám nézett, és megkérdezte, mi volt eddig a legkedvesebb olvasmányom, én pedig nem mertem neki elárulni, inkább a Fekete gyémántokat mondtam, de azt is inkább csak a címe miatt.”) és sziporkázó („Kádár János pedig éppenséggel szigorítaná a külföldi kiutazásokat, mi a fenének akar évente másfél millió ember külföldre utazni, menjenek csak nyaralni a Balatonra, és ne Baden-Badenbe kívánkozzanak, mikor ott van Orosházán is a Gyopáros.”), a leírások a történelmi tények adott nézőpontból való elmesélésétől mondjuk egy disznóvágás mindenkiénél érzékletesebb bemutatásáig pontosak és hibátlanok, a szinte rituális étkezések és velük párhuzamosan a családi tragédiák bemutatása kivételes mélységekig meggyőzően deskriptív, és az egész regény egyben van: minden érdeklődő és könnyen meg nem rettenő olvasó könyvespolcán ott a helye.

Patak Márta: Mindig péntek. Lector Kiadó, Marosvásárhely, 2019.