1918 végére, a háború végkifejletéhez közeledve a civil foglyok helyzete rosszabbodott, kevesebb élelmiszert kaptak, a tengeren pedig állandó viharok pusztítottak. December lévén a szokásos fogolykarácsonyra készülődtek volna, amely az év testi és lelki fénypontja volt. Erre a készülődésre vetette halálos árnyékát a spanyolnátha réme: „A kilátástalan tengődés e sötét távlatán ijesztően jelentkezett a spanyolnátha veszedelme. Kint a sziget lakói között már november óta dühöngött a ragály. Tudtuk, hogy nincs kint elég orvos, és a gyógyszerek majdnem teljesen hiányoznak. Aszpirin is alig volt, kininről pedig szó sem lehetett.”
Kuncz Aladárék abban reménykedtek, hogy mivel el voltak zárva a külvilágtól, őket megkíméli a kór. Franciaország akkor gyógyszerhiányban szenvedett, a fegyverszünetet követő hónapokban viszont a járvány a tetőpontjára hágott, és tudták, hogy ha elkapják, az egyet jelent halálos ítéletükkel: „December folyamán mindössze öt megbetegedés fordult elő közöttünk. Kis lázzal jártak, két-három napig tartottak. Akkor azt hittük, hogy ezek nem is spanyol esetek. Később abból, hogy éppen ez az öt ember nem kapta meg a ragályt, megállapítottuk, hogy ők voltak a betegség előhírnökei.
Hárman közülük: Kaiser, Crombeck, Neuberth a kenyérért és postacsomagokért állandóan kijártak a kikötőbe, a másik kettő is, Wildner, az osztrák borbély és Schlotter, a magyar szűcs abban az időben bevásárlásokat végeztek a faluban. Mi lett volna velünk, ha ők öten nem lettek volna fertőzésmentesek, és az általános megbetegedés idején nem végzik el az ápolás munkáját?”
Járvány és irodalom
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!