Fotó: Teknős Miklós
Gergő eltért ettől, testöntvényeket alkalmazott mint a valóság közvetlen lenyomatait. Ezeket az öntvényeket összeillesztette, átdolgozta, komponálta. Ez a módszer felszabadultságot jelentett neki. Esetében látható a faragás melletti elkötelezettség, ami nem meglepő: édesapja kőfaragóként dolgozott.
– Kövek között nőttem fel, ezért bizonyítási vágy alakult ki bennem, ami most öltött testet az említett munkáimban – vallja a szobrász, hozzáfűzve: az alapok elsajátítását követően elérkezett odáig, hogy a faragás ne puszta kivitelezés legyen, hanem folyamatos gondolkodás, hónapokig tartó alkotás, tudomásul véve, hogy ami a kőben történik, az visszafordíthatatlan.
Mi, művészetkedvelők a kőszobrászat hallatán elsőként impozáns köztéri alkotásokra gondolunk. Gergő megjegyezte: a megrendelők tájékozottsága nagymértékben befolyásolja a művet, majd kitért Michelangelo befejezetlen alkotásaira, amelyek, túl saját korukon, a mai napig megoszthatják a befogadókat.
– Gondolatilag hasonlót szeretnék mutatni, nem lezárt, kész, steril szobrot, ezért lehet a gipszhéjak mögé pillantani, megmutatva a vázat – utalt a Derkovits-ösztöndíjasok kiállításán szereplő gipszmunkáira Ámmer Gergő. – Ki akarom emelni a szobor anatómiáját, a belső szerkezet láthatóvá tételével felerősíteni a térbeliséget. A szobor kiterjedése által lehatárolt tér és a környezet kapcsolatba lép egymással, a kinti és benti állapot eggyé válik. Jelenleg ez az izgalmas jelenség foglalkoztat.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!