A csempész, az állatorvos és a történelem

Dálnoki Zoltán
2020. 04. 03. 12:40
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Annak ellenére, hogy maguk is részesei a kor történéseinek – a Délvidékre költöző Karcsi német fogságba esik „jugoszláv” katonaként –, a szereplők mégis kissé Fejes Endre Rozsdatemetőjének „történelmen kívüli emberei”. Megtörténik velük bevonulás és visszatérés, hadba lépés, hallanak országok pusztulásáról, ám a kor történései inkább csak háttérként szolgálnak megcsalásaikhoz és szenvedéseik­hez, seftelésükhöz vagy birtokszerzésükhöz: „Tudod, Pinkász, a legtöbb ember még a szomszédját sem igazán szereti. Sőt vannak, akik a családjukat sem igazán. Csak verik az asszonyt, a gyereket, elisznak mindent, elhagyják az övéiket. Ha ezek az emberek még a saját családjukkal sem szívesen osztják meg a magukét, akkor hogyan adnának másnak?”

Van persze élethelyzet, amikor nagyon is érthető, miért maradna ki valaki a történelemből. A hat testvér apja így fakad ki: „Egyiketeket se vigyenek be! Ezt kívánom most, karácsonykor! Én vagyok a ház ura, rám hallgassatok […], nem azért neveltem embert belőletek, hogy valami fagyott földön… De nem mondom, mert a szónak ereje van!”

Különös ritmust ad a regénynek a testvérek hol egybefonódó, hol a legkülönfélébb színterekig szerteágazó sorsának követése. Erőteljes dinamikát jelent a szinte egy időben zajló történések ellentmondásainak ábrázolása. A fogságban tengődő Károly cimboráival egy újságpapírba csomagolt, lopott halat rejteget a túlélés zálogaként, míg a katonai szolgálatból ekkor még kimaradó egyik bátyja otthon „kedvetlenül turkált az ételben. Papáék tartják a szokást, böjtös ételt adnak az ünnepre…”

Mégis, az ezerfelé tartó, a jóléttől a nyomorig tengő életutakat – mint az őket körülvevő nemzetet is – egyben tartja a közös sors, a közös származás. A háború előestéjén a tanyától a sötét, hideg karácsony éjjelen a falu felé kocsizó család képe elővetíti a baljós jövőt: „Ilonka a másvilágot képzelte így, a nevető emberek, a gomolygó leheletek, a nehéz bundák és kucsmák alatt pirosló férfiak és asszonyok között, ahogy a feneketlen sötétségbe húzza befelé őket a láthatatlan erő, a szántónak a széle is alig látszik a ködtől, a távolban semmi, csak feketeség. Vacogva összehúzta magát.”

„Mintha a létből ballagna haza”, folytathatnánk József Attilával, ez a família. Szekérútjuk a háború ismeretlen borzalmaiba döcögő Magyarország képét idézi fel. Mi, akik már ismerjük a történelmi folytatást, kíváncsian várjuk a következő részeket: mi lesz a sorsa az Urbán színdarabjából is megismert Erdődi családnak?

Urbán Péter: Varjúröpte. Csillagösvény-trilógia I. Aegis Kultúráért és Művészetért Alapítvány, Budapest, 2020

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.