A szoci sci-fi és a cenzúra

Az Egymilliárd évvel a világvége előtt című kisregényükből forgatott tévéjátékot adja a Duna World holnap.

A tudományos-fantasztikus irodalom három nemzetközileg meghatározó írója az egykor volt szocialista táborból került ki. Ráadásul ketten, akik leggyakrabban szerzőpárosként alkottak, a legkeményebb barakkból, a Szovjetunióból. Ők Arkagyij és Borisz Sztrugackij. A harmadik óriás, a lengyel Stanislaw Lem. Nálunk Zsoldos Péter A feladattal vitathatatlanul beírta nevét a sci-fi világtörténetébe.

Maradjunk a Sztrugackij fivéreknél, az ő Egymilliárd évvel a világvége előtt című kisregényükből forgatott tévéjátékot adja a Duna World pénteken 11.40-től és szombaton hajnali 2 óra 20 perctől. (Ám ha lemaradnának, megtalálják a filmet a Youtube-on és a Videa-n.)

A történetről, fájdalom, igen keveset írhatok, mivel lelőném a poént, avagy miként ma szokás mondani: spoilereznék. Annyit elárulhatok, hogy a mű a földönkívüliekkel történő kapcsolatfelvétel egészen sajátos lehetőségét boncolgatja. S higgyék el, már ezzel is többet mondtam a kelleténél.

Az 1976-os megjelenéskor teljességgel újszerű témafelvetés mellett, a mű egyértelmű érdeme a szovjet, újságpapírba csavart füstölt hal és ruszli szagú, vodka, meg pezsgőbódulatos, forró nyár hétköznapjainak megrajzolása. A pompás karakterek, a szocialista nagyipart szolgáló szobatudósok, akik szocreál panelszobáikban szűkösködnek elemes bútorok közt. A tudományos-fantasztukumba csomagolt társadalombírálat minden Sztrugackij alkotás jellemzője. Méghozzá oly szellemes, rafinált módon, hogy a sólyomszemű, kopasz cenzorok leggyakrabban érintetlenül engedték ki karmaik közül a könyveket.

Persze, ne becsüljük le az elvtársakat, sem a szovjeteket, sem a magyarokat. A lakott szigetet 1969-ben meszelték el, s csupán két esztendőre rá, a már átírt változatot engedték nyomdába. A szerzőpáros kultuszregénye, a nemzetközi sikert meghozó Stalker-Piknik az árokparton, a 2010-es évek közepén jelenhetett meg eredeti formájában először magyarul.

Nem járt nagyobb szerencsével Andrej Tarkovszkij sem, a Sztalker rendezője. Elfogultan kijelentem: ez a film minden idők valaha készített egyik legjobb mozija, ám hogy milyen lehetett az eredeti, sose derül ki, ugyanis megsemmisült a negatív. A filmtörténészek úgy tartják, nem véletlen gondatlanság miatt, hanem a KGB tudatos gondossága miatt. Tarkovszkij infarktust kapott, majd újra forgatta a Sztalkert, azt amit mindannyian ismerünk. Nem meglepő, hogy miután a következő Nagy Péterről készülő moziját félbehagyatták vele, emigrált.

(Muszáj az elégett kópiával kapcsolatban megjegyeznem: a világ első dokumentumfilmje, a Nanuk, az eszkimó szintén odalett, ezért az író-rendező-operatőr-vágó, Robert J. Flaherty még egyszer felvett mindent, az eredetit megismételve, eljátszatva. Ez lenne hát az első dokumentumfilm.)

Tarkovszkij szabadon bánt az alapművel. A Sztrugackij fivérek így írtak a munkálatokról, s a filmről: „Előre elhatároztuk, hogy mindenben engedünk a rendező óhajainak, miután jól tudtuk, hogy a szolgai megfilmesítés eredménye nem lehet önálló, jelentős műalkotás... Végül kilenc különböző forgatókönyv készült… Mi pedig átformáltuk, újraszabtuk az anyagot, egészen addig, amíg a rendező azt nem mondta: állj, ez kell nekem!...A Sztalker elképesztő és különös alkotás. Mintha a XXI. századból érkezett volna hozzánk; mintha valaki sokáig figyelte volna a jövőből az emberiséget, aztán létrehozta annak filmbeli képét, napjaink emberi létezésének tömör mechanizmusát.”

Mily érdekes, hogy hasonlóan szabadon bánt az Egymilliárd évvel a világvége előttel, 1988-ban Alekszandr Szokurov (Az orosz bárka, a Molock, a Taurus direktora), akit sokáig Tarkovszkij árnyéka rejtett el a nemzetközi filmítészek szeme elől.

Hogy a Sztrugackij fivérek együtt alkottak, nem tűnik nagy durranásnak, ám ha tudjuk, hogy Arkagyij Moszkvában, míg Borisz Szentpétervárott (akkoriban Leningrádban) élt, akkor be kell lássuk, nagy durranás. Mert nem csupán internet nem volt, de a telefon kiutalásra is szűnni nem akaróan hosszú várakozást követően került sor, ráadásul a szerencsés polgártárs biztos lehetett benne, hogy lehallgatják. Képzelhetjük, mit fogott fel KGB-s füles Sztrugackijék beszélgetéseiből.

A Félix László rendezte, 1982-es Egymilliárd évvel a világvége előtt, mint minden sikeres magyar mozifilm, tévéfilm, TV-játék, sztár szereposztással készült: Dunai Tamás, Balázs Péter, Bálint András, Bánsági Ildikó, Kalocsay Miklós, Borbás Gabriella, Gáti Oszkár, Nyertes Zsuzsa, Némethy Ferenc, Pregitzer Fruzsina, Raksányi Gellért, Tóth Enikő közreműködésével. Félix tanár úr, aki Léner Péterrel közösen vitt számos színész osztályt, az egykori Zenés TV Színház keretében leforgatott számos operett és opera mellett, olyan maradandó műveket vitt képernyőre, mint Gárdonyi Géza: Ida regénye, Vörösmarty Mihály: Czillei és a Hunyadiak, Mihail Bulgakov: Zojka szalonja.