A tudományos-fantasztikus irodalom három nemzetközileg meghatározó írója az egykor volt szocialista táborból került ki. Ráadásul ketten, akik leggyakrabban szerzőpárosként alkottak, a legkeményebb barakkból, a Szovjetunióból. Ők Arkagyij és Borisz Sztrugackij. A harmadik óriás, a lengyel Stanislaw Lem. Nálunk Zsoldos Péter A feladattal vitathatatlanul beírta nevét a sci-fi világtörténetébe.
Maradjunk a Sztrugackij fivéreknél, az ő Egymilliárd évvel a világvége előtt című kisregényükből forgatott tévéjátékot adja a Duna World pénteken 11.40-től és szombaton hajnali 2 óra 20 perctől. (Ám ha lemaradnának, megtalálják a filmet a Youtube-on és a Videa-n.)
A történetről, fájdalom, igen keveset írhatok, mivel lelőném a poént, avagy miként ma szokás mondani: spoilereznék. Annyit elárulhatok, hogy a mű a földönkívüliekkel történő kapcsolatfelvétel egészen sajátos lehetőségét boncolgatja. S higgyék el, már ezzel is többet mondtam a kelleténél.
Az 1976-os megjelenéskor teljességgel újszerű témafelvetés mellett, a mű egyértelmű érdeme a szovjet, újságpapírba csavart füstölt hal és ruszli szagú, vodka, meg pezsgőbódulatos, forró nyár hétköznapjainak megrajzolása. A pompás karakterek, a szocialista nagyipart szolgáló szobatudósok, akik szocreál panelszobáikban szűkösködnek elemes bútorok közt. A tudományos-fantasztukumba csomagolt társadalombírálat minden Sztrugackij alkotás jellemzője. Méghozzá oly szellemes, rafinált módon, hogy a sólyomszemű, kopasz cenzorok leggyakrabban érintetlenül engedték ki karmaik közül a könyveket.
Persze, ne becsüljük le az elvtársakat, sem a szovjeteket, sem a magyarokat. A lakott szigetet 1969-ben meszelték el, s csupán két esztendőre rá, a már átírt változatot engedték nyomdába. A szerzőpáros kultuszregénye, a nemzetközi sikert meghozó Stalker-Piknik az árokparton, a 2010-es évek közepén jelenhetett meg eredeti formájában először magyarul.
Nem járt nagyobb szerencsével Andrej Tarkovszkij sem, a Sztalker rendezője. Elfogultan kijelentem: ez a film minden idők valaha készített egyik legjobb mozija, ám hogy milyen lehetett az eredeti, sose derül ki, ugyanis megsemmisült a negatív. A filmtörténészek úgy tartják, nem véletlen gondatlanság miatt, hanem a KGB tudatos gondossága miatt. Tarkovszkij infarktust kapott, majd újra forgatta a Sztalkert, azt amit mindannyian ismerünk. Nem meglepő, hogy miután a következő Nagy Péterről készülő moziját félbehagyatták vele, emigrált.