Mindent tudott Krúdy Gyula, nemcsak az álmokról, a borongós hangulatokról, melyek megülik a lelket, de életben is tartják, a vidéki Magyarországról, a tenyérjóslásról, hanem az álmokon túli világról, az életről, a szerelemről. És most is tudná, mit kell csinálni, ebben a különleges, nehéz és talán soha meg nem ismétlődő időszakban, a karanténban, amelyben élünk. Hát ilyesmiket: „Hosszú, csendes esték munkája ez a könyv. Amely estéken a forgatott sárga lapok mögött feltünedeznek félig-meddig porrá válott öregasszonyok arculatai, akik falusi ifjúságomban, pattogó tűz mellett oly jelentőséget tulajdonítottak az álmoknak, mint akár a valóságos életnek. Inkább a saját mulattatásomra, inkább hosszú telek csendes eljátszadozására, esti órák halk elfuvolázására szerkesztettem ez álmoskönyvet, mint azért, hogy bárki is hitelt adjon a következő soroknak. Álom: játék, mint az élet… Néha komolyra fordul a játék. Az élet is, az álom is” – írta például 1919 telén (!).
Krúdy Gyula: Álmoskönyv. Magvető Kiadó, Budapest, 2020.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!