Fotó: MTI/Horvát Éva
Haumann Péter, aki Csicsikovot alakítja parádés játékával, az üres szavakat hívja segítségül. Az ember eleinte úgy érzi, hogy túljátssza a szerepét, aztán nagyon hamar rájön, hogy nem a szerepből van itt sok, hanem az üres szavakból. Haumann igen erős hangsúlyozásával idézőjelbe teszi a szavakat, és ezzel ráébreszti a nézőt azok tartalmatlanságára. Csicsikov ebben a színdarabban a hazudozás nagymestere. Nemcsak azzal, hogy mindenkinek azt mondja, amit hallani akar, hanem azzal is, hogy azt híreszteli magáról: ő egy jobb világ megtestesítője. Persze felmutatni semmit nem tud az üres szavakon kívül.
De Lengyel György rendezése még tovább megy. A Dajka Margit, Márkus László és Körmendi János által remekül és sok humorral életre keltett gyarló földbirtokosok találkoznak az ördöggel, aki leginkább a rossz tulajdonságukat hozza elő, és nemcsak lovat ad alájuk, de még azt is elhiteti velük, hogy erkölcstelenségük erkölcsös, hogy bűnös szenvedélyük emberi, sőt jó. Egyetlen szereplőt nem tud igazán becsapni, a Dózsa László által emlékezetesen alakított ügyeskedőt, aki viszont az előbb említett földbirtokosokkal ellentétben még nem vesztette el a józan paraszti eszét. A kisemberen ugyanis nem tud kifogni az ördögi ügyeskedés. Ő látja, amit lát és tudja, amit tud. Még akkor is, ha a színdarab által ábrázolt elátkozott világban, erkölcsi fogódzkodók hiányában, mindenki bukásra van ítélve.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!