Egy tízhektáros, évtizedek óta kihasználatlan birtokra lel az, aki a zugligeti Szilassy úton elindul a hegynek felfelé. Ez az erdei út önmagában is vadregényes világba vezet, a Disznófő-forrás és a valamikori Istenszeme fogadó környezetében pedig egészen valószerűtlennek tűnik, hogy Bel-Budától csupán néhány kilométerre, sajátos mikroklímában, többnyire még érintetlen környezetben járunk. A villa történetét Salamin András írta meg a Buda-hegyvidéki vasutak című könyvében, majd eltökélt civilként védte Zugligetet a beépítéstől és buzdította a döntnököket a városrész természeti örökségének megőrzésére.
Az Istenszeme-villa nevének eredete több változatban maradt fent, az egyik az épület timpanonjában található óriási szem, de a birtokon lévő tengerszemre emlékeztető tavacska is adhatta a nevet, amely Istenszeme-tóként vált ismertté.
A már a XVIII. században is fogadóként működő villát Haggenmacher Károly feltaláló, malomgépész vette meg, falai között 1864-ben még jó hírű vendéglő üzemelt, nemcsak jó magyar ételekkel, de jeles magyar zenékkel. A jómódú sörgyáros család sarja megvásárolta a hozzá tartozó több mint százholdas erdőt is. Özvegye naplójában ekként emlékezik a birtokra: „Valószínűleg Károly maga sem tudta, hogy milyen értéket vett meg egy mindent leromboló utókor számára. Mert az erdő a tengerszemszerű tóval, melyet oly nagy szeretettel és hozzáértéssel ápolt, valamikor Mátyás király kastélyához és vadászterületéhez tartozott.”
Annál ismertebb volt a fogadó Kossuth Lajos ott-tartózkodásáról, a politikusnak ugyanis 1837-ben orvosa pihenést írt elő, Kossuth pedig a népszerű hegyvidéki üdülőben talált enyhülést. A hatalom szemében már egy ideje szálka volt, és lapjai terjesztése miatt elrendelték a letartóztatását, amelyre a fogadóban került sor.
Haggenmacher Károly, aki idős korára elvesztette szeme világát, már nem tudta élvezni a maga alkotta paradicsomot: 1921-ben önkezével vetett véget életének.

Fotó: Teknős Miklós
A főváros bérbe adta Andrássy Gyulánénak, így védve meg az ingatlant az utókornak. Halála után néhány évvel 1949-ben Kossuth Nevelőotthonná alakult nehezen kezelhető gyermekek taníttatására. Átlagosan 40-50 gyermek élt ebben a budai paradicsomban. Akkoriban a birtokon több kis forrás működött – amelyeket később eltüntettek –, ezek táplálták a gyerekeknek kialakított tavat.