A tárcaíró mindig is tanító akart lenni. Az emberi társadalom legfontosabb pillanatának tartotta, amikor egy gyermek megtanul írni és olvasni. Csak az ember képes erre. Sem a fikusz, sem a gorilla nem szokott beleolvasni Hamvas Béla A babérligetkönyvébe, amikor pozitív gondolatokkal és érzésekkel akarja megtölteni a lelkét. Sőt írni is csak az emberfia szokott levelet a balatoni nyári táborból, például ezzel a szöveggel: „Drága Nagymama! Jól vagyok. Sokat játszunk, fürdünk, eszünk és focizunk. Üdvözletem küldöm a postáról.” De aztán mégsem lett tanító a tárcaíróból, mert talán tizenkét éves volt, amikor Verne Gyula könyveinek hatására egy tudományos-fantasztikus kalandregény írásába fogott, amelyet aztán soha nem fejezett be, viszont az írást nem akarta abbahagyni, és azt gondolta, hogy ha majd újságíró lesz, akkor minden nap írhat valamit.
Fotó: Reuters
Mindez csak azért jutott eszébe a tárcaírónak, mert amióta beártak az iskolák egy világjárvány miatt, hogy az otthonmaradással is vigyázni tudjanak egymásra az emberek, azóta digitális távoktatás van, vagyis a tárcaíró végre tanító is lehet egy kicsit, saját kislányát, aki első osztályos, és éppen a nagy h betűnél tart, oktathatja a világ két legfontosabb dolgára: az írásra és az olvasásra. Persze nincsen ezzel egyedül. A tanító néni minden nap küldi e-mailen, hogy mit kell tanulni, segítségképpen pedig videókat is csatol. – Ezt már ismerjük, ez a nagy, nyomtatott h. Most nézzük meg, hogyan írjuk át! Nézzétek csak a varázslatot! Ferdén fel, egyenesen le, fordított fecskevonal, puszilkodnak, a kezét megfogja a fecskevonal, puszilkodnak, egyenesen le, és kis horogvonal – magyarázza a tanító néni a videón. Amikor két vonal találkozik, puszilkodik, sőt a fecskevonal is kétféle. Van tovább is a videó, de a tárcaíró már nem figyel, mert arra gondol, mennyire szépen magyaráz ez a tanítónő: arra gondol, hogy mindez már-már költészet.
Aztán persze be kell ezt gyakorolni a ceruzásnak nevezett füzetben, ami azért nem olyan egyszerű a tárcaíró esetében, mert a másik két óvodás gyermekét is az asztalhoz kell terelnie, az óvodában ugyanis a téma a víz. A tárcaíró, miközben az iskolás gyermeke gyakorolja a nagy h betűt leírni (amit szigorúan csak hö-nek lehet kiejteni), a két óvodással megbeszéli, milyen állatok laknak a vízben, és azok közül mit szeretnének lerajzolni. Nem megy ez azért olyan gördülékenyen, mert hamar elhangzik a mondat: Te ne rajzold ugyanazokat! Közben az iskolás szól: Apa, segíts! Mi a következő feladat? De amikor a tárcaíró elkezdené mondani, megszólal az egyik óvodás: Hogy kell lerajzolni a rákot? A tárcaíró egyszerre mondja el a nagyobbnak a következő feladatot, vagyis hogy le kell írni, hol lakik a mókus és hol van az ól, és közben rákot próbál rajzolni, bár azt soha nem tudott szépen. Ekkor döbben rá a tárcaíró, hogy végre tanító lett egy kicsit, és sci-fi regénybe illően egyszerre van mindhárom lánya mellett.
