Kilencszázezer gramm, az kilencszáz kiló, majdnem egy tonna. Egy emberből inkább kilencszáz gramm „por es chomuw” keletkezik. Valószínűleg ennyit akart írni a költő is, de vagy elírta, vagy ha diktált, a gépírónő nem hallotta a vesszőt a szóban kilencszáz,(usque) ezer között. S ezt nem vette észre sem szerkesztő, sem korrektor, sem a késő utókor, mert egy mai műben ugyanígy idézi a szöveget egy irodalomtörténész.
Győry Dezső Viharvirág című regényében meg a kémiába bonyolódik bele a szerző. Regényének a főhősének a durranó ezüstről magyaráz egy falusi ezermester:
„Hozzá ne nyúlj! Ez durranó ezüst! Berthelot féle! Könnyen robban és sokkal hevesebben, mint a legfinomabb puskapor – magyarázta.
Blomhaus főhadnagy szerezte az ezüstnitritet, Szkálnoky kérésére, hogy az ez évi szüreten, a rakéta versenyen ismét kitegyenek magukért. A mester nem is akarta elvállalni a megbízatást, de mikor parányi mennyiségekből meggyőződött az ezüstnitrit csodálatos erejéről, elkapta a kíváncsiság.”
Ez a robbanóanyag nem ezüstnitrit, azaz nem a salétromossav ezüstsója, hanem a durranó ezüst az ezüstnitrid, az ezüst közvetlen vegyülete a nitrogénnel, amely valóban, a legkisebb érintésre is felrobban.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!