Túlra menni, visszatérni

A „felszabadulás” idején, a nőket az élete árán megvédelmező Aporról nem emlékeztek meg.

Kálmán nem egy forradalmár – mégis, nyíltan vagy csendes ellenszegüléssel, de a regényben sorra jövő, mindhárom kísértésnek (ismerős talán: a háromszori megkísértés) ellenáll.

Nem a véletlen műve, hogy ezt a hányatott sorsú tanárembert állítja műve középpontjába az életműve során történelmi tárgyú bestsellert, mesekönyvet is jegyző, az egyén és a hatalom viszonyrendszerének problémáira érzékeny szerző. Jandó Kálmán alakját Jezsó nagyapjáról mintázta, akit – mivel nem volt hajlandó szlovákul tanítani a magyar iskolában – 1947-ben kilencvenezer társával együtt, brutális módszerekkel Magyarországra toloncoltak a hivatali cinizmussal lakosságcserének nevezett, számos halálos áldozattal járó, három éven át dühöngő felvidéki etnikai tisztogatások során.

Az sem a véletlenek játéka, hogy éppen e regény bemutatójával nyitotta meg februárban a Nemzeti Színház a Trianon 100 című rendezvénysorozatot. A regény cselekményét képező, 1938-tól 1949-ig tartó korszaknak az 1989-ig tartó kommunista diktatúra idején betonba öntött, hazug közhelyeitől és kliséitől (lásd: a gonosz és ostoba magyar katonatiszt, a kisemmizett, nemzeti érzelmektől kínosan mentes kisember, a visszataszító tulajdonságokkal rendelkező egyházfi, a Jobb Világért Küzdő ateista értelmiségi, stb.) mentes feldolgozása máig meglévő adóssága kortárs irodalmunknak. Jezsó családregénye jó alkalom arra, hogy a korszak kisembere, közkatonája épp úgy felbukkanjon e lendületesen megírt regényfolyamban, mint az Aporhoz hasonlóan méltatlanul elfeledett nemzeti hősünk, a szlovákiai vészkorszakban a pozsonyi parlamentben a zsidók deportálása ellen egyetlen képviselőként kiálló gróf Esterházy János is.

A „megyek túlra”, melyet Jezsó még a családi nyelvezettel hozott magával, Felvidéken talán még ma is használatos szófordulat: azt jelenti, az illető átmegy Magyarországra. S többet is ennél: azt, hogy „én itt lakom, ide fogok hazajönni”. Egy egész nemzetrész még sem mehet „túlra”.

Jezsó egy másik munkájában, a Vörös mágusban is elmegy túlra, és az ezotériáig hatol Sztálin házi „látójának” történetét bemutatva. Legendateremtő erejét felvidéki regényében is megmutatja: a könyvben egy hosszabb, a szerző által írt verses mű is szerepel, melyben nyomon követhetjük a magyar mondavilág több ismerős alakja, így Bendegúz és Emese, Etele és Magor történetét.

Kamera után kiált a regény számos jelenete, így például a könyvet záró találkozásé, amikor Kálmán felesége a lezárt Duna-híd közepén, katonák kíséretében tud néhány percig találkozni a Felvidéken maradt, ott élő ikertestvérével.

A Magyar Napló által gondozott szöveg jól kézbe fogható, könnyen átlátható szedésű könyvként lehet útitársa mindazoknak, akik jobban meg akarják ismerni a Felvidék félmúltját, történelmét.

Jezsó Ákos: Megyek túlra, Fókusz Egyesület – Magyar Napló, Budapest, 2017