A magyarságunkért és a hagyományainkért mindennapos harcot vívunk

Magyarország, Felvidék, Erdély és Partium mellett egyre több délvidéki fiatal is a magyarok egymás melletti kiállására és a nemzeti régiók kezdeményezés aláírására buzdít Délvidéken is.

A történelmi Magyarország délvidékének nagy része most Szerbiához tartozik, így onnan csak azok tudják aláírni a kezdeményezést, akik EU-s állampolgársággal is rendelkeznek, ezzel együtt szívderítő látni, hogy magyar fiatalok videóüzenetekben, képekben üzenik társaiknak, kérik őket, hogy írják alá és támogassák a kezdeményezést. Irdala.hu kép-keretet láttam megjelenni Szerda Balázs közösségi média oldalán is, aki a Felszállott a páva című tehetségkutató műsorból jól ismert Fokos zenekar tagja, ezért bátorkodtam őt megszólítani, íme a vele készült interjú.

Miért éreztétek fontosnak, hogy támogassátok a Székely Nemzeti Tanács aláírásgyűjtését?

Délvidékiként ez nekünk a világ legtermészetesebb dolga. Magyarságunkért, kultúránkért, hagyományainkért mindennapos harcot vívunk abban az időszakban, mikor a magyarság létszáma folyamatos csökken. Minden, ami nemzetünk sorsát érinti, közös ügyünk, minden magyarnak, éljen bárhol a világon. Ebben nem létezik határ, nem létezhet megalkuvás sem.

Emlékeztek-e bármilyen más olyan ügyre, amelyben együtt mozdult volna meg a magyar zenészek többsége?

Egy igen közeli, személyes példa jut eszünkbe. Tavaly év elején bejelentették, hogy a szerbiai oktatás racionalizációjáról szóló törvény értelmében bezárják Óbecse két magyar többségű iskolájának egyikét, a Petőfi Sándor Általános Iskolát. A ,,veszély” olyan összefogást generált, amilyenre kevesen számítottak. Egyként léptek fel a politikusok, szervezetek, művészek, közszereplők és a ,,civil” emberek. Petíciót indítottunk az iskola megmaradásáért, mindenki ott segített, ahol tudott. A közös ügy mögött való felsorakozás, a határozott kiállás végül hatásosnak bizonyult, az iskola kapujára nem került lakat.

Szerintetek fontos-e, hogy nemzeti ügyekben véleményt nyilvánítsanak az ismert zenészek, művészek? Nem tartotok-e attól, hogy ha egy ilyen kezdeményezés mellé odaálltok, akkor emiatt egyesek megbélyegeznek titeket?

Bár nélkülözhetetlennek nem, igen fontosnak tartom a hasonló jellegű megnyilvánulásokat. Képviselői vagyunk egy értékrendnek, melyet előadóként (zenészként) és magánemberként egyaránt vallunk.

Édesapám mondta, hogy az előadó egyben pap, térítő is, egy eszme hirdetője, melyet emberek fognak követni, ezért amit a színpadon vagy magánemberként ,,elmondunk” felelősségünk teljes tudatában kell mondanunk. Akkor lehetünk hitelesek, ha az általunk helyesnek, fontosnak vélt értékrendhez, eszméhez mindig hűek maradunk. Ha egy közszereplő szükségét érzi, hogy a szavait, az arcát adja valamihez, akkor tegye, ha teljességében azonosulni tud vele. Ha hiteles, őszinte, nyugodt lelkiismerettel teheti ezt. Ez az ügy pedig számomra ilyen. Ha valaki nem ért velem egyet, és ezért megbélyegez, tiszteletben tartom a véleményét, elfogadom. A meggyőződésemet azonban ez nem befolyásolja.

Jellemzőek-e még a magyarokat érő atrocitások, fizikai és verbális támadások, ahogyan ez gyakori volt az 1990-es években, illetve a 2000-es évek elején?

Hála Istennek az utóbbi időben lényegesen alábbhagyott ezeknek a száma, aminek oka nyilvánvalóan igen összetett. Persze hallani kisebb összetűzésekről, ez valószínűleg soha nem is fog megszűnni teljesen, de pl. a temerini fiúk hírhedt történetéhez hasonló nem történt az utóbbi időben, és ez mindkét nemzetnek jó. Együtt élünk, melyet sokszor jellemzek inkább ,,egymás mellett élésként”. Ha ez békében, egymás elfogadásával, megértésével történik, járható útnak látszik. Szeresd a sajátodat, tiszteld a másét! Nem más ellen, magunkért harcolunk.

A Felszállott a Páva című tehetségkutató műsorba való szereplés ismertebbé vagy népszerűbbé tett-e titeket odahaza Délvidéken?

Természetesen igen. Szinte már közhely, de a médiahírnév a mai világban nagyon fontos, melyet mi teljes mértékben a Fölszállott a Pávának köszönhetünk. Valódi ugródeszkát jelentett a zenekar életében, és olyan magasra tette a lécet, hogy ezt a műsor nélkül nagyon nehezen, bizonyosan sokkal később ugrottuk volna meg. Ami viszont ennél fontosabb, hogy rengeteg emberhez eljuthatott az általunk képviselt érték, a népzene hordozta üzenet, az energia. Az igazi sikerünknek ezt tekintjük, amiért örök hálával tartozunk a Pávának.

A szerbiaiak is szeretik azt, amit csináltok?

Kaptunk már egy-két üdítő visszajelzést, pl. amikor az egyik szerb határőr azt mondta, hogy ismeri a zenénket, vagy amikor a szerb ismerőseink is szavaztak a Páván, valamint volt néhány koncertünk is, ahova szerbek hívtak meg minket, de jellemzőnek egyáltalán nem mondható.

A balkáni országokban sorra születnek a népies rác, bosnyák és egyéb dallamok a koronavírusról? Ti is készítettek ilyet, vagy inkább a már jól ismert témáknál maradtok, mint a katonanóták, és szerelmes nóták?

Természetesen rengeteg ilyet hallunk, a többségét viccesnek szánják, amolyan ,,gondűzőnek”, néhány kétségkívül el is éri a célját. Mi is részesei voltunk a Facebookon indított, igen sikeres és dicséretes táncos, zenés ,,kihívásoknak”, igyekszünk hasznosan tölteni a kényszerszünetet, éppen zajlanak egy új lemez stúdiófelvételi.

Fiatal korotok ellenére nagyon képzett, és sikeres zenészek vagytok. Hogy jut idő az iskolai készülés, az otthoni munka, a próbák és a koncertek mellett a magánéletre? Hogyan tartjátok magatokat fitten, és honnan ez a sok energia?

Viccesen az is mondhatnám, hogy nehezen. Komolyra fordítva viszont azt gondolom, amit az ember igazán szeret, arra szakít időt. Tudjuk, hogy ez az életvitel lemondásokat, áldozatkészséget követel. Olykor természetesen elfáradunk, kimerülünk, de a küldetéstudat, a tevékenységeink iránti szeretet mindig új lendületet ad.

Nagyon fontos, hogy rendkívül pörgős, ezzel együtt igen változatos életet élünk, mely mindig segít túllendülni a holtpontokon. Jómagam történelem- és latintanárként dolgozom, tudom magamról, hogy mindegyik tevékenység hat a másikra. Ha a ,,zenész” boldog, boldog a ,,tanár” és a ,,magánember” is, ha az egyik fáradt, a többi is az. Folyamatosan próbáljuk fenntartani az egyensúlyt, töredelmesen bevallom, nem mindig egyszerű.

A zenekarban vannak bácskaiak és bánátiak is, a délvidéki magyarok körében van némi civakodás a két tájegységen élők között. A zenekaron belül ez szokott-e feszültséget okozni?

Gondolom, az ilyen cukkolásokra gondolsz, mint: Tudja, mi a jó Bánátban? – A kilátás Bácskára! Vagy mi a különbség a bánáti és a kismacska közt? – A kismacskának kell egy hét, mire kinyílik a szeme, a bánátinak elég átjönni a hídon. Komolyra fordítva: Természetesen viccek, élcelődés formájában folyamatosan jelen van ez a ,,civakodás”, amiken mindig jókat derülünk, de persze komolyság egyáltalán nincs benne. Plusz hozzá kell tenni, édesanyám részéről jómagam is bánáti vagyok.

Meséljetek nekünk a 2020-as évre vonatkozó terveiről, már ami publikus ezekből.

Ami a 2020-as évre vonatkozó terveinket illeti, a járvány igencsak áthúzta a számításainkat, úgyhogy igencsak kérdéses még, hogyan fog kinézni az év hátralevő része.

Két nagyobb volumenű tervünk viszont mindenképp megvalósul, új lemezzel jelentkezünk idén, valamint ősszel (a tervek szerint október 17-én) megtartjuk jubileumi koncertünket a Fokos zenekar alakulásának 10.-ik évfordulója alkalmából.

Phrenia zenekar: Tartsunk össze!

Nemcsak népzenészek, néptáncosok körében terjednek az aláírásra buzdító üzenetek, hanem a pop-os, rock-os, elektronikus hangszereken muzsikáló és modern zenét játszó fiatalok részt vesznek ebben a közösségi civil akcióban. Mindezekről a szintén délvidéki Phrenia zenekar dobosával beszélgettem. Őket a műfaji és stílusbeli különbségek miatt a Fölszállott a páva című műsorban nem láthattuk, de másik tehetségkutató műsorban sem. Pedig bejuthattak volna a műsorba, de ők a biztos bejutás helyett a barátságot választották.

Évekkel ezelőtt részt vettetek egy magyarországi tehetségkutató meghallgatásán, ahol nemcsak a krumplis tészta, mint étel sokkolt titeket, hanem az is, hogy azzal a feltétellel jutottatok volna be a műsorba, ha az énekeseteket kirakjátok a zenekarból. De a barátságotok fontosabb volt, és inkább gondolkodás nélkül ott hagytátok a tehetségkutatót. Azóta is változatlan felállással zenéltek tovább és vagytok egyre sikeresebbek?

Jóval a zenekar indulása előtt ismerte egymást mindenki. Azonkívül, hogy együtt zenélünk egymás barátai is vagyunk, a lehetőségeinkhez képest igyekszünk minél többet összejárni.

Mikor megkértek minket arra, hogy ezt a változtatást megtegyük, nem volt kérdés, hogy nemmel kell válaszoljunk. Az azóta eltelt néhány év alatt a felállásunk két változáson esett át. Néha ezek a baráti kapcsolatok megfáradnak, vagy egyoldalúvá válnak – ennek eredményeképp búcsút kellett intenünk egyik gitárosunknak. A legutóbbi tagcsere a basszusgitáros posztot érintette, mikor is Iván úgy döntött, hogy életét külföldön folytatja tovább. A baráti viszonyt azóta is ápoljuk vele. Helyére Pásztor Sándor érkezett, aki személyében nemcsak egy nagyszerű zenészt nyertünk, de egy eltökélt tagot és remek barátot is.

Délvidéken sok magyar zenekar van? Sok fiatal zenél az angol nyelv mellett magyarul?

Amikor elkezdtük, akkor mondhatni hogy ''sok'' volt, viszont az elmúlt 1-2 évben arra kaptuk fel a fejünket, hogy szinte magunk maradtunk. – Ebben a műfajban biztosan. – Sajnáljuk, hogy a kivándorlás ennyire érintette a zenei életet a hazánkban.

A szerbiaiak is szeretik azt, amit csináltok? Van-e szerb rajongótáborotok?

Igen! Nem titok, hogy szeretnénk Szerbiában több koncertet. Ebben az évben tervben volt egy szerbiai turné, viszont a vírus miatt elmaradt az egész. Bizonyára van hallgatóságunk a szerbek körében is, ezt a YouTube kommentekből tudjuk, illetve a tavalyi szabadkai bulin, ahol főként szerb nyelvű volt a közönségünk, ismerték a dalainkat. Ez nagyon jó érzés volt.

Ti is készítettek dalt a koronavírusról, vagy maradtok a saját témáitoknál?

Igazából nem követjük ezt a ''divatot''.

A zenélés mellett tanultok vagy dolgoztok is? Hogyan jut idő az iskolai készülés, az otthoni munka, a próbák és a koncertek mellett a magánéletre? Hogyan tartjátok magatokat fitten, és honnan ez a sok energia?

Már mindenki befejezte a tanulmányait és dolgozik, sikerült átvészelnünk a középsulis/egyetemi éveket. Ezt azért emelem ki, mert sok együttes ilyenkor szünetelteti a zenekart vagy feloszlanak. Rengeteg energia és erő kell hozzá, mondhatni, hogy az egész életet a zenéléshez kell igazítani, értsd rugalmas munka, megértő barátnő vagy feleség. Sűrűn előfordul, hogy háttérbe szorul a magánélet, ez ezzel jár. Mindenki próbált olyan munkát találni, ami rugalmas annyira, hogyha hétköznap koncert van vagy bármi más, akkor el tudja vállalni. Egy cél hajt minket: sikeresek és elismertek szeretnénk lenni országszerte, ebből merítjük az energiát.

Információim szerint nem egy településen éltek. Milyen gyakran tudtok próbálni? Illetve hogyan születnek a zenék?

Sajnos nem egy településen lakunk. Általában hetente szoktunk összehozni egy próbát, lehetőleg hétvégén, hogy kocsmázással fejezzük be a napot. Sebők Szabolcs és Gordán Julian szokták írni a számokat, mivel ők közel laknak egymáshoz és össze tudnak ülni. Ha felvettek valamit, akkor elküldik, meghallgatjuk, mindenki elmondja a véleményét és alakítunk rajta, ha szükséges.

Meséljetek nekünk a 2020-as évre vonatkozó terveitekről.

A 2020-as évünk főként a koncertekről szólt volna, illetve egy új lemez kiadásáról. Sajnos szó szerint mindent keresztül húzott a járvány. A terv az, hogy őszre beindul minden a bulik terén, és egész év végéig csak koncertezzünk és közben kiadjunk pár saját dalt.

Miért éreztétek fontosnak, hogy támogassátok a Székely Nemzeti Tanács aláírásgyűjtését?

Mindenki, aki magyar és annak érzi magát, úgy gondolom, hogy kötelessége lenne aláírni, hisz egy vérből valók vagyunk. Teljesen átérezzük a helyzetet főleg vajdasági magyarként. Nagyon fontos megőrizni a nemzeti régiókat ebben a globalizált világban. Reméljük, hogy egy hullámot indít pozitív irányban ez a kezdeményezés. Emlékeztek-e bármilyen más olyan ügyre, amelyben együtt mozdult volna meg a magyar zenészek többsége? Nem igazán tudunk róla. Talán, amit többször koncerteken hallottunk, az a temerini fiúk támogatása volt.

Fontosnak érzitek-e, hogy nemzeti ügyekben véleményt nyilvánítsanak az ismert zenészek, művészek?

Igen, fontosnak. Akinek van véleményre róla és tisztában van a dolgokkal! Egyszerű, hogy miért: Sokan követik őket, ezáltal rengeteg embert tudnak megmozgatni vagy figyelmet felhívni.

Nem tartotok-e attól, hogyha egy ilyen kezdeményezés mellé odaálltok, akkor emiatt egyesek megbélyegeznek titeket?

Mindig is jelen volt ez a megnyilvánulás, szóval nem tartunk tőle, illetve attól sem, hogy megbélyegeznek emiatt minket. Pontosabban fogalmazva nem törődünk vele. Szóval reméljük meglesz a kellő aláírás! Tartsunk össze!