Aki nem tud arabusul, annak az olvasója búsul…

Oriana Fallaci Insallah című regényének magyar fordításában is gyakran olvashatók műfordítói bakik.

Az olvasók bánják, ha valamilyen szöveget rosszul tesznek át magyarba. Aki nem tud arabusul, annak az olvasója búsul… Már nem tudnám megmondani, ki ferdítette így el a közmondást, de nagyon igaz. Bár ilyen esetben az is felmerül, hogy a szerző volt pontatlan. Két példámban azonban szinte biztos a fordító felelőssége. Az elsőben azért, mert tudjuk, hogy Oriana Fallaci, a 2006-ban elhunyt kiváló olasz író-újságíró egy-két évig orvosegyetemre járt, s ha máshol nem, ott hallott valamit harangozni a kört 360-részre beosztó fokok tudományáról.

Az Insallah című regénye Libanonban játszódik az első nagy válság idején, amikor a békét megvédendő oda küldött olasz, francia, amerikai katonák harcba keverednek a különböző fegyveres csoportokkal. A könyvben egy helyütt arról is értekezik, hogy ha egy vonat halad az esőben, az esőcseppek nem függőlegesen csurognak le az ablakon, hanem a haladási sebességtől függően kisebb, nagyobb szöget zárnak be a függőlegessel. Ha kisebb a sebesség – figyelem, itt egy az egyben idézek – 300 fokos szögben. Ugyan van ilyen (tompa)szög, de a függőlegestől legföljebb 180 fokra lehet eltérni, mert ezután már a másik oldalon kezdődik el az eltérés. Ha nagyobb lesz a sebesség, akkor akár 450 fokos is lehet az eltérés. Ez még nagyobb lehetetlenség, hiszen a kör 360 fokból áll.

Sokáig tépelődtem, mi lehet a tévedés oka. Aztán rájönni véltem: a szerző?, a könyvkiadó?, a fordító? a fok kicsiny karikájú jelét nullának nézte, s 30, illetve 45 fok helyett adta meg a fenti értékeket. Hogy miért gyanakszom mégis a fordítóra a már említett tényen kívül? Mert a könyvben ilyen állítások is vannak: a turisták a szállodák főnökeit imádják, s az egyetemek professzorokat képeznek. Ezek a chef-ek (séf-ek), és tanárok (professore) lennének, s így már érthetőek ezek a bakik. Az már csak hab a tortán, hogy Bejrútra alkalmazzák a Közel-Kelet Svájca elnevezést, holott azt egész Libanonra szokták használni.

Másik példám egy régen kiadott, nagyon fontos és jó könyvből való, az áldott emlékű Gál György Sándor Operák könyvéből. Hogy ki fordította Schiller Öröm ódájából azt a két sort, hogy Keblemre milliárdok! / Nagy világ, e csók tiéd!, nem tudom. Beírtam a keresőbe, amely egy ezzel azonos mondatot talált. Bizony abból a régi Operák könyvéből. Feltehető, hogy maga a szerző fordította, de emlékezetből, hiszen a német eredetiben és a hozzáférhető fordításokban háromszor is milliókról van szó. Már csak azért is, mert Schiller idejében az emberiség összlétszáma még valamivel alatta volt az egymilliárdnak. Az interneten hozzáférhető elemzés szerint csak 1804-ben, egy évvel a költő halála előtt érte el azt. Így a szerző is téves következtetésre jut: A költő … embermilliárdokat ölel keblére és embermilliárdoknak akar utat mutatni…