Egy polgár és egy hippi

Ha két teljesen különböző habitusú színész találkozik a színpadon, és mindketten tehetségesek, sőt még a rendező is hagyja kibontakozni őket, illetve megfelelő javaslatokkal segít elmélyíteni a színészeknek az általuk alakított szereplők jellemét, akkor abból általában jó előadás születik. Ha a színdarab szövegkönyve is kimagasló alkotás, akkor pedig zseniális produkciónak lehetnek részesei a nézők. Ilyen feledhetetlen élményt nyújt Gene Stone és Ray Cooney Miért nem marad reggelire? című darabja, amelyet a Madách Kamarában rögzítettek 1996-ban, s amely az interneten is megtekinthető.

Für Anikó remekül alakítja a hisztis, értetlen, kamaszlelkű fiatal felnőttet Fotó: Ilovszky Béla Forrás: MTI/Ilovszky Béla

A színdarab rendezője, Szirtes Tamás jól ráérez arra, hogy a szerzők egy kicsit sem sietik el a szövegkönyvben a világnézetek találkozásának csatáját. Szirtes minden ütközetet, egymásnak feszülést, szópárbajt alaposan kidolgoz, így a darab nemcsak szórakoztató, hanem igazán mély is lesz. Az üzenet pedig, amely még napokig ott csilingel a néző fülében, rendkívül pozitív és felemelő. A polgári morális értékrend sziklájához csapódó lázadáshullámok ugyanis szép lassan lecsendesülnek. A kamaszlelkű, éncentrikus hippi úgy érik fokozatosan gondoskodó édesanyává, hogy belátja, biztonságot a fontos morális alapokon nyugvó polgári értékrend tud nyújtani neki. Persze a férfira is hatással van a lány és a gyermek, akiről gondoskodnia kell. Neki azt kell megtanulnia, hogy fontosak a szigorú keretek, de nem dől össze a világ, ha nem úgy történik minden, ahogy azt az ember eltervezi. Az előadás nagysága abban áll, hogy két szereplő személyiségének fejlődését láthatjuk a színpadon, de úgy, hogy mindketten előnyükre változnak. A katarzis sem marad el, mert van megváltás, az élet – alapvetően – szép. És ez akkor is így van, ha néha nagyon nehéznek tűnik.