Erdős Péter, a botfülű popcézár győztesei és vesztesei

Erdős Péter, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat (MHV) botfülű, ámde rendkívül ravasz és állítólag művelt popcézárja előszeretettel fitogtatta hatalmát olyan zenekarokkal szemben, amelyeket nem szeretett. Sokszor ennek az averziónak semmiféle racionális alapja nem volt – részben ide tartozott a Fenyő Miklós vezette Hungaria –, máskor előszeretettel hivatkozott a szocialista értékrendre és erkölcsre, a harmadik eset pedig ebből a szempontból az volt, hogy saját ízlése alapján nem tekintett jónak egy adott produkciót, és úgy gondolta, hogy nem termel elegendő bevételt az MHV-nak.

Budapest, 1983. december 16. Fenyõ Miklós énekel Miki címû nagylemezének élõbemutatóján a Fõvárosi Operettszínházban. A Miklós-nap és fenyõünnep között rendezett koncerten fellépett a nyugatnémet-amerikai Chips, Cherry and the Chaps együttes is. MTI Fotó: Földi Imre Fotó: Földi Imre

Fenyő Miklóst emberileg nemigen kedvelte Erdős Péter, és az 1971-es második nagylemezük után egészen 1980-ig minduntalan elzárkózott a megkeresései elől. Ez anyagilag különösen érzékenyen érinthette a kitűnő zeneszerzőt és frontembert, akinek ebben a kilenc szűk esztendőben születtek meg a gyermekei (1974-ben a fia, 1977-ben a lánya), s ezzel is magyarázható, hogy ekkoriban külföldi zenéléssel kereste a kenyerét az együttesével. Ebben az időszakban Beatles-láz címmel szerettek volna kiadni nagylemezt, amelynek anyaga 1977-ben el is készült, de amíg külföldön koncerteztek, Erdős Péter keresztülhúzta a számításaikat, mert ekkor már kifejezetten konkurenciát látott bennük az általa protezsált Neotonnal szemben. Arra azonban 1980-ban nem számított, hogy amíg Csepregi Évával éppen Bulgáriában – más verzió szerint Spanyolországban – nyaral, Wilpert Imre főszerkesztő gyorsan felveteti velük a Rock and roll partyt, Bors Jenő MHV-igazgatót pedig meggyőzi, hogy érdemes kiadni a lemezt. Erdős az akadékoskodásaival szakmai szempontból óriásit tévedett, mert több százezer példányban fogyott el a korong, s a Hungaria három egymást követő évben kiadott lemezeiből több mint egymillió fogyott.

A zenéhez nem értő Erdős eleinte a zseniális zenészekből álló Bergendy-zenekar képességeiről sem volt meggyőződve, így fordulhatott elő, hogy a már a hatvanas évek elején profinak számító együttesnek csak 1971-ben lehetett először önálló nagylemeze, és ekkor is kizárólag külföldi slágereket dolgozhattak fel a Beat ablak című albumon. A lemez állítólag csak úgy tudott megjelenni, hogy Bors Jenő és Beck László zenei rendező erőteljes nyomást gyakorolt Erdősre. Cserébe a zenekarnak vállalnia kellett a későbbiekre vonatkozóan, hogy a slágercéhhez tartozó Auth Edével is íratnak a lemezre számokat, különben nem kaptak volna zöld lámpát Erdőséktől a többi lemezre. Bergendyék annyira népszerűek lettek, hogy végül velük kötötte az MHV az első exkluzív szerződést 1976 novemberében. Persze nem mindenki volt ilyen szerencsés, a sok slágerrel rendelkező M7 zenekarnak például azzal érvelt Erdős Péter, hogy azért nem lehet lemezük, mert ők úri gyerekek, így nincsenek ráutalva arra, hogy a zenélésből éljenek meg. A háttérben az húzódhatott, hogy a kedvenceknek tartogatta a popcézár a szűkös kapacitásukat. Nem volt viszont szükség a hazai gyártósorokra Dorogon akkor, amikor 1978-ban a Kulturális Minisztérium egyik osztályvezetője utasította az MHV-t hatvanezer szovjet lemez 40 forintos egységáron történő megvásárlására úgy, hogy a költségeket a tárca állta. Még ez a „nemes” gesztus sem tartotta vissza Erdős Pétert attól, hogy – némiképp tabudöntögető módon – ne jelentse ki: egyszerűbb és olcsóbb lett volna már a Szovjetunióban a lemezeket bezúzatni, mert Magyarországon úgysem vette meg azokat senki.

Erdős Péternek a csirkeáldozatáról is hírhedtté vált, radikálisan antikommunista CPg-vel gyűlt meg igazán a baja. Az úrhatnám attitűdöt megelégelő hangulatot meglovagolva a szegedi punkzenekar megírta róla a hírhedtté vált számát, erre Erdős a Kritika 1983/6. számában a Felszólalás a szennyhullám ügyében című cikkében kikelt a hazai punk és új hullám ellen, amit még az MSZMP KB Titkársága is megtárgyalt 1983 szeptemberében. Az ügy egészen Németh Károly MSZMP KB-titkárig jutott, aki Fejti György KISZ KB első titkártól kért tájékoztatást ezzel kapcsolatban. Hosszas tanácskozás után végül megengedték Sebők János válaszcikkét a Kritikában, ám még ugyanebben a számban ismét teret adtak Erdős Péternek is, aki elvágta a vita fonalát. Erdős Péter a budapesti Mozaik Klub előtt még beszélgetésbe is bonyolódott a CPg-vel, amit csak az szakított félbe, hogy a trónján egyre instabilabban ülő popcézár lebukott azzal, hogy diktafonnal akarta felvenni a diskurzust. Az Erdőssel való konfliktus nagy valószínűséggel hozzájárult ahhoz, hogy a CPg-t nagy nyilvánosság előtt, csoport tagjaként, folytatólagosan elkövetett izgatás miatt 1984. február 7-én börtönre ítéljék. Három tagjuk két-két éves börtönt, fiatalkorú basszusgitárosuk felfüggesztett szabadságvesztést kapott. Szabadulásuk után Benkő Zoltán hamis útlevéllel Ausztriába szökött, majd az Egyesült Államokba költözött, onnan csak a rendszerváltozás után jött haza, míg a többiek új együtteseket alapítottak.