Erdős Péter, a botfülű popcézár győztesei és vesztesei

Erdős Péter, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat (MHV) botfülű, ámde rendkívül ravasz és állítólag művelt popcézárja előszeretettel fitogtatta hatalmát olyan zenekarokkal szemben, amelyeket nem szeretett. Sokszor ennek az averziónak semmiféle racionális alapja nem volt – részben ide tartozott a Fenyő Miklós vezette Hungaria –, máskor előszeretettel hivatkozott a szocialista értékrendre és erkölcsre, a harmadik eset pedig ebből a szempontból az volt, hogy saját ízlése alapján nem tekintett jónak egy adott produkciót, és úgy gondolta, hogy nem termel elegendő bevételt az MHV-nak.

Budapest, 1983. december 16. Fenyõ Miklós énekel Miki címû nagylemezének élõbemutatóján a Fõvárosi Operettszínházban. A Miklós-nap és fenyõünnep között rendezett koncerten fellépett a nyugatnémet-amerikai Chips, Cherry and the Chaps együttes is. MTI Fotó: Földi Imre Fotó: Földi Imre

Erdős Péternek a csirkeáldozatáról is hírhedtté vált, radikálisan antikommunista CPg-vel gyűlt meg igazán a baja. Az úrhatnám attitűdöt megelégelő hangulatot meglovagolva a szegedi punkzenekar megírta róla a hírhedtté vált számát, erre Erdős a Kritika 1983/6. számában a Felszólalás a szennyhullám ügyében című cikkében kikelt a hazai punk és új hullám ellen, amit még az MSZMP KB Titkársága is megtárgyalt 1983 szeptemberében. Az ügy egészen Németh Károly MSZMP KB-titkárig jutott, aki Fejti György KISZ KB első titkártól kért tájékoztatást ezzel kapcsolatban. Hosszas tanácskozás után végül megengedték Sebők János válaszcikkét a Kritikában, ám még ugyanebben a számban ismét teret adtak Erdős Péternek is, aki elvágta a vita fonalát. Erdős Péter a budapesti Mozaik Klub előtt még beszélgetésbe is bonyolódott a CPg-vel, amit csak az szakított félbe, hogy a trónján egyre instabilabban ülő popcézár lebukott azzal, hogy diktafonnal akarta felvenni a diskurzust. Az Erdőssel való konfliktus nagy valószínűséggel hozzájárult ahhoz, hogy a CPg-t nagy nyilvánosság előtt, csoport tagjaként, folytatólagosan elkövetett izgatás miatt 1984. február 7-én börtönre ítéljék. Három tagjuk két-két éves börtönt, fiatalkorú basszusgitárosuk felfüggesztett szabadságvesztést kapott. Szabadulásuk után Benkő Zoltán hamis útlevéllel Ausztriába szökött, majd az Egyesült Államokba költözött, onnan csak a rendszerváltozás után jött haza, míg a többiek új együtteseket alapítottak.