Másfél millió, ércnél maradandóbb lépés Magyarországon

Dokumentumfilmet mutatnak be a Másfél millió lépés Magyarországon sorozat alkotóiról, emléket állítva Rockenbauer Pálnak, a természetfilmes legendának. A Filmdzsungel stúdió filmje vasárnap 23.05-kor és jövő szombaton 13.05-kor látható a Hír TV-ben.

„Roki” és operatőre, Szabados Tamás a sziklanövényeket filmezi a füzéri várhegyen Fotó: Kozák Albert Forrás: MTI

A Másfél millió lépés Magyarországon még élő alkotói nemrég egy zártkörű vetítésen elsőként nézték meg Gyenes Károly rendező róluk szóló, az Ércnél is maradandóbb című dokumentumfilmjét. A mű Rockenbauer Pál természetfilmes rendezőnek állít emléket, aki nélkül a kultikus sorozat nem jöhetett volna létre.

A pár hete tartott bemutatón ott voltak a még élő ünnepeltek: az egykor a legnagyobb súlyt, olykor húsz kilót cipelő hangmérnök, Faludy Sándor, a mára ikonikussá vált lépésszámláló-kereket toló Tolnay Ferenc, továbbá Sáfrány József rendezőasszisztens, Szabados Tamás operatőr, illetve Juhász Árpád geológus. A kisfilmben azok az élmények elevenedtek meg, amelyeket az 1124 kilométeres út megtétele közben szereztek a stábtagok.

– A Másfél milliót 1979 júliusa és októbere között forgattuk. Az Országos Kéktúra akkori keleti végpontjától, a Zempléni-hegységben lévő Nagy-Milictől indultunk, végül a Kőszegi-hegységben, az Írott-kő alatti Szent Vid-hegyen értünk célba. Valószínűleg elsők voltunk abban, hogy ekkor még nem volt tízemberes baktatófilmes stáb. Főképp olyan nem, amely új megközelítésben, átélve a mindennapok gondjait, végig gyalog haladva mutatott be tájegységeket az ott élő embereken, növényeken és állatvilágon keresztül.

„Roki” és operatőre, Szabados Tamás a sziklanövényeket filmezi a füzéri várhegyen
Fotó: MTI

A mostani film egy őrülten boldog forgatásra való emlékezés, hiszen volt értelme a rockenbaueri szellemnek – mesélte Szabados Tamás operatőr. Mint mondta, a „nehéz évek” utóvédharca idején, már a jövőt jelezte az izzasztó gyaloglás. Roki – így becézték Rockenbauer Pált – akaratereje, munkája, életvitele leírhatatlan szabadságvágyat adott, olyat, amilyet akkor elképzelni sem lehetett. Az új és szokatlan filmmel elaknásított úton jártak az alkotók, ugyanis a magyar vidék nem szerepelt a hetvenes évek politikájának középpontjában.

– Az eldugott faluvégek meggyötört asszonyai még mostak a patakban, majd szegényes konyhájukban anyáik kopott eszközeivel főztek. Ráadásul olyan elfeledett ízeket, amit szégyellt az egykori, bolond politika. A forgatáson mindenki megnyílt Rokinak, hiszen megtalálta a hangot a földdel küzdővel, a lelkésszel, a csendes falusi tanítóval – idézte fel emlékeit az operatőr.

A rendező, Gyenes Károly a vetítésen arról beszélt, hogy a Másfél millióban egyenlő mércét használtak. A sorozat szerkezete arányos volt, a tájegységek zenéi, népdalai, az építészeti remekművek és a műkincsek, a botanika különlegességei, illetve az egyházak ugyanannyi műsoridőt kaptak. Soha nem volt több templomtornya a katolikusnak, mint az evangélikusnak. Szerepelt nagykállói csodarabbi, de bemutatták a református kistemplomok festett-faragott mennyezetének „világkincsét” is, továbbá a kopjafás temetőket is. A Másfél millió lépés az addig nem látott csodákat, a vidék szigorúan elzárt értékeit emelte rangra. A hivatalosan dicsőített értékek helyett kútmúzeumot, petróleumlámpa-kiállítást, régi festett tányérokat, szekereket, vízgazdálkodási vörösfenyő gátat filmeztek.