Reményt sugároznak Jakatics-Szabó Veronika festményei

Nem sokkal a megnyitó után vágta ketté a fiatal nemzedék ígéretes alakja, Jakatics-Szabó Veronika kiállítását a járvány okozta kényszer, a terem ideiglenes bezárása. A gyermekek ábrázolásának rendhagyó módjával a festőnő kapukat nyit egy ismert formanyelvi világ új értelmezése felé.

Forrás: Wekerlei Társaskör Egyesület

A Wekerlei Társaskör Egyesület galériájában alig egy hétig volt látható Jakatics-Szabó Veronika festőnő Gyerkőcök című kiállítása, mivel a koronavírus-járvány miatti óvintézkedések során a kiállítóhelyet ideiglenesen bezárták. Egyelőre bizonytalan a tárlat további sorsa. A művész elmondja: reméli, a kiállítás a galéria egyelőre bizonytalan időben történő újraindítása után legalább egy hónapig látogatható lesz, hiszen a bezárás óta számos érdeklődő jelezte, hogy szeretné azt megnézni.

Fotó: Wekerlei Társaskör Egyesület

A tárlat mintegy folytatása az alkotó azon korszakának, melyben a gyermekek – főleg kisgyermekek – kaptak főszerepet. Ezek a kicsik rendre egy nyomasztóan zárt, urbánus környezetben bukkannak fel. Bábuszerű ábrázolásuk, plakát-világra hajazó környezetük az 1930-as, 50-es évek formavilágát tükrözi. A gyerekek merev, behelyettesíthető, kicsit szögletes alakjai hozzájárulnak az elidegenített létforma kifejezéséhez is. (Még szókimondóbb a művész 2013-as, Fatal error című munkája, ahol fürdőruhás gyermekek rögzülnek egy csocsóasztal rúdjaira.) A gyerekmotívumok már saját gyermekeinek születése előtt is érdekelték. Most, hogy van két gyermeke, még többet jelent számára a gyermekvilág – új alkotásai az anyaság megélt mindennapjait, pillanatait idézik, a gyermekeihez fűződő különleges kapcsolatot és harmóniát is megjelenítik.

Más méltatói is észrevették, hogy műveinek motívumvilága úgy is leírható, mint a szocreál és a pop-art egyfajta keveréke. E két hatásról elmondja: a szocreál formanyelve, képi világa – természetesen reflektíven, posztmodern módon idézőjelbe téve – nem teljesen idegen számára, olvasmányélményeiből is ismerős világnak érzi. Gyermekként megélt egy rövid időt a rendszerváltás előtti korból, emlékként őrzi a kor lenyomatát. Ráadásul e korszakból szerinte „a magyar társadalomra sok olyan dolog jellemző maradt, ami a múlt rendszerben a társadalmi valóság része volt, visszaköszönnek társadalmi, szociológiai vonatkozások, amik nem változtak. Itt az emberek hozzáállására is gondolok. A másik a fogyasztói társadalom, az pedig a pop-arttal állítható nagyon jól párhuzamba”. A társadalmi vonatkozások mellett figyelemre méltó az alkotó mítoszteremtő ereje. Több képén visszatérő motívum a háztető, például az egyenkék ruhában, alvó állapotban egy város házaira érkező ejtőernyősök hada.

Fotó: Wekerlei Társaskör Egyesület

Az alkotó elmondta, hogy az MMA 2020-ban kiírt alkotói ösztöndíjára már egy teljesen más tervvel pályázott. Nagyon fontosak számára az önéletrajzi motívumok. Volt római ösztöndíjas, megfordult többek között Spanyolországban, Marokkóban, Olaszországban, Csehországban és az USA-ban is. Hozzáteszi, a külföldi utakon való tájékozódás nemzedéki jelenség, „a legtöbb fiatal alkotóval történnek hasonlók”,

Jakatics-Szabó munkásságában számos könyvillusztrációt is találunk. Erről így vall: „Kamaszkorom óta könyvmoly vagyok, alkotóként is fontosak számomra az irodalmi inspirációk. Író-költő férjem révén másfél évtized alatt számos alkotóval ismerkedtem meg személyesen: irodalmi rendezvényekre szoktunk eljárni, a tokaji írótáborban is megfordultam többször is. Számos irodalmi programon, mint néző vagy mint közönség jelen voltam. Talán ez az oka, hogy az átlagnál járatosabb vagyok a kortárs irodalomban.”

Fotó: Wekerlei Társaskör Egyesület

Nemcsak az irodalom, de globális kérdések iránt is érdeklődik, így szerinte a jelenlegi válsághelyzet egy olyan modellt kérdőjelez meg, „melyről lassan ki fog derülni, hogy tarthatatlan. Ez egy átmeneti korszak, melyben élünk. Egy másfaja rendszer kell, hogy következzen, mely nem a folyamatos növekedésre és a vég nélküli túlfogyaszásra épül fel.” Az alkotó – aki férjével, Rónai Balázs Zoltán költővel, szerkesztővel és két kisgyermekükkel él a kispesti Wekerle-telepen – nem véletlenül rendezte e barátságos, kertvárosi környezetben a kiállítást. Vonzó és inspiráló számára ez a telep, „olyan, mint egy kis falu Budapesten belül”.

Miközben Jakatics-Szabó könyvilluszrációkat is készít, férje művészeti írásairól, kiállítás-kritikáiról, recenzióiról is ismert lehetett korábban az olvasó előtt. A kényszerű home-office-ban szerkesztői munkáit is otthon végző Rónai Balázs Zoltán elmondta: „Vass Tibor költővel értek egyet: manapság alanyi és közéleti költészet nem válik külön élesen, a költő alanyi alkotásaival is „belécuppan” a közéletbe”.