Eddig két témakört, a kortárs ékszereket, illetve érintőlegesen a divatot, valamint a Szentendrei Régi Művésztelep történetét dolgozták fel a a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. (MANK) munkatársai. Az utóbbi a Szentendre, a festők városa címen fut, s már a bevezetőjében igyekszik felkelteni az érdeklődést a továbbiak iránt azzal, hogy tényszerűen kijelenti, miszerint Szentendrén járva lehetetlen nem összefutni legalább két művésszel. Majd nyomban izgalmas időutazásra kísérnek a szerzők, akik megismertetnek a művésztelep születésének körülményeivel.
Mint oly sok minden Magyarországon, ez is a gyalázatos trianoni békediktátum következménye. A modern hazai képzőművészet bölcsőjének tekinthető nagybányai festőiskola a kiegyezés esztendejében alakult. A Nagybányai Festők Társaságának elnöki tisztét Ferenczy Károly töltötte be. Azonban mégsem a szentendrei kötődésű, korszakos festőművész és művész gyermekei jelentik a kapcsot, hanem egy újságíró, Paizs Ödön (Paizs Goebel Jenő festőművész testvére), valamit a város akkori polgármestere, Starzsinszky László ókumlálták ki, hogy a Romániához csatolt Nagybánya helyett csábítsák Szentendrére a jeles képzőművészeket.
„1926-ban tehát a polgármester a festők rendelkezésére bocsátotta a Pannónia-telepi járványkórház szegényes, elárvult házait” – írják a MANK honlapján. A lényeg persze a környezet, a természet volt, amennyiben a nagybányai iskola alapvonása a plein air, azaz a természetben alkotás. A szerzők egy pompás képet is csatoltak a cikkhez, amelyen a művészek a fák közé állított csinos, a nagyközönség előtt eltitkolt aktmodellt festik meg.
A szerkesztők címszótömörségű, röpke névjegyekben mutatják be a Szentendrei Művésztelep első generációjának óriásait: Barcsay Jenőt, Korniss Dezsőt, Deim Pált, Vajda Lajost, no és a régi művésztelep jelenlegi bérlőinek listáját szintén közzétették: Aknay János, Baksai József, Bánföldi Zoltán, Bereznai Péter, Buhály József, Csáki Róbert, Knyihár Amarilla, Krizbai Alex Sándor, Martin Henrik és Nagy Barbara.
