Az apai szeretet mágikusan védő hatalmába vetett hit

Az Interstellar – Csillagok között című filmet bátran lehet minden idők legjobb sci-fi filmjének nevezni.

– Az édesapa megtartja, amit ígért – ez az ok, ez a fő motiváció, ez a mindent, még az időt is legyőzni képes erő, amely megmenti az emberiséget a pusztulástól az Interstellar – Csillagok között című 2014-es science fiction alkotásban. A Christopher Nolan által rendezett mozit bátran lehet minden idők legjobb sci-fi filmjének nevezni. Egyrészt izgalmas kalandfilm, másrészt mélyen filozofikus alkotás. Egyszerűen zseniális már maga az ötlet is, hogy az ufók, a földön kívüli lények is mi vagyunk, az emberek, mert a jövőben olyan fejlett lesz a negyedik és az ötödik dimen­zióról való tudás, hogy képesek leszünk kommunikálni a saját múltunkkal. Ez a gondolatmenet nagyon messzire vezet, mert a sci-fi filmek jelentős részében a földönkívüliek rosszak, és el akarják pusztítani az emberiséget. De miért akarná elpusztítani egy fejlettebb civilizáció az embert? Nem akarja. Sőt ha baj van, a megmentésünkre siet. A fejlettebb jövőbeli emberi civilizáció.

A film másik fontos mondanivalója, hogy a szeretet érzése túlér a negyedik, sőt még az ötödik dimenzión is: ha igazi, mély kötelékről van szó, akkor azt semmi az égegyadta világon nem tudja elszakítani. A filmben egy apa-lánya kapcsolatról van szó, amely minden dimenzióban jelen van. A lány szobájában lehullanak a könyvek a polcról, eleinte azt gondolja, hogy egy kísértet garázdálkodik a szobában. Aztán kiderül, hogy a Föld már végképp lakhatatlanná vált, el kellene hagyniuk az embereknek, csak hát az a kérdés, hova menjenek. Ugyanis olyan nagy távolságokról van szó, hogy élve bajos odajutni.

Az utolsó pillanatban reménysugarat jelent, hogy egy fekete lyuk nyílik, amelyen a Naprendszernek búcsút intve egy másik galaxisban kereshet új bolygót az emberiség. De vajon ki nyitotta ezt a menekülési útvonalat, amely révén legyőzhető az idő? Mert, mint a filmből is kiderül, az űrutazás legnagyobb ellensége az öregedés. Ami az egyik bolygón egy óra, az – nagyon leegyszerűsítve – a másikon hét év. Néhány órás kaland az űrben az űrhajón várakozóknak huszonhárom évet is jelenthet, mindennek tudományos alapja is van, gondoljunk csak a relativitás elméletére. Félelmetes, ahogy Christopher Nolan mindezt kézzelfoghatóvá teszi úgy, hogy a néhány órás kaland után az űrhajós megnézi a videóüzeneteit, amelyekben szembesül azzal, hogy kamasz gyermeke a huszonhárom év alatt nemcsak felnőtt, de még az unokái is megszülettek, édesapja pedig meghalt, ő viszont csak néhány órát öregedett.

Az emberiség legfontosabb feladata tehát az, hogy legyőzze az időt, másként szólva megértse és saját szolgálatába állítsa. Elképesztően izgalmas a gondolat, hogy az idősíkokon keresztül a gravitációval lehet kommunikálni, bár ha a szellemidézésre gondol az ember, akkor szembesülhetünk azzal, hogy nemcsak a tudomány foglalkozik azzal, hogy más idősíkok között létrejöjjön valamiféle információcsere. Matthew McConaughey játssza Coopert, az űrhajóst, akinek, bár kőkemény férfit alakít a mozivásznon, mégis elhisszük, hogy mindent, de mindent megtesz azért, hogy betartsa a kislányának tett ígéretét. Hogy érthető legyen a filmbéli dupla csavar: mivel visszatérni már nincs idő és üzemanyag, ezért egyetlen lehetőség marad: az idősíkokon keresztül kell üzenni. Vagyis apa a kísértet, aki lelökdösi a könyveket a polcról, és morzézik a karóra mutatójával.

Christopher Nolannak a fekete lyuk belsejében egy olyan látványvilágot kellett teremtenie, amelyet ésszel el nem képzelhetünk. Nolan nem is az eszét használta a jelenet kitalálásakor, hanem a szívét: az apa és a lánya közötti teljesen szürreális kommunikációban az érzéseket vizualizálta a filmrendező. Semmi megdöbbentő nincs tehát abban, ha minden idők legjobb jelzője mellett minden idők legérzékenyebb science fiction filmjének is nevezzük az alkotást. Vagyis nemcsak a fizikáért rajongó fiúk, hanem az érzelmeket szerető lányok is kedvelni fogják ezt a mozit. Ráadásul a filmbéli leányzó annyira szereti az apját, hogy még a fizikát is hajlandó lesz megtanulni érte. Gondolhatjuk: nem is akármilyen szinten. Az Isten által megnyitott fekete lyuk titkát pedig azért morzézhatja le apa a leányának téren és időn át, mert mindketten hisznek az apai szeretet mágikusan védő hatalmában, a minden akadályt legyőzni képes erejében.