Esőcseppek varázslata a keresztelőmedencében

A szobor – ha köztéri, akkor még inkább – dinamizál, mert aktív cselekvésre, mozgásra késztet.

A műanyag nem esztétikus – ezt üzeni Kovách Gergely Buta gólyája Fotó: Kurucz Árpád

– A szobor – ha köztéri, akkor még inkább – dinamizál, mert aktív cselekvésre, mozgásra késztet, találkozásokat kezdeményez, emlékeztet, felidéz és felfedezésre sarkall. Kiviszi a művészetet a köztérre, így azokhoz is eljut, akik maguktól nem is keresik – mondta beszédében Schneller János művészettörténész, aki a tavaly hagyományteremtő szándékkal elindított, a Szentendrei Régi Művésztelep ligetes parkjában látható Szobrok a kertben című kiállítássorozat idei megnyitóján mondott beszédet szerdán.

A szeptember 27-ig körbejárható tárlaton ismét kortárs műveket mutatnak be: a kiállítás kurátora, Cserhalmi Luca tizenegy szobrászművész alkotását választotta ki.

Schneller János a megnyitójában arra is kitért, hogy a szobrok mint háromdimenziós alkotások még aktívabb kapcsolatban állnak az őket körülvevő környezettel, mint a sík táblaképek. A Szentendrei Régi Művésztelep harmóniát sugárzó kertje ezért kifejezetten alkalmas a szobrok közötti sétára, az elmélyülésre, a műalkotások körbejárására, közelről és távolról való megfigyelésére.

A műanyag nem esztétikus – ezt üzeni Kovách Gergely Buta gólyája
Fotó: Kurucz Árpád

A megnyitó alatt szakadó eső szakrális térré változtatta a kiállítás kertjét. Egyrészt azért, mert Grecsó Zoltán, a Willany Leó Társulat táncosa nemcsak a földdel mint anyaggal került kapcsolatba koreográfiája révén, hanem a vízzel is, így még mélyebb lett az általa előadott folyamat ábrázolása, vagyis az anyag értelemmel való feltöltődése. Másrészt Bakos Ildikó Keresztelőmedence című szobra a vendégek szeme láttára telt meg esővízzel, transzcendens magasságba emelve a kiállítás mondanivalóját és az örömöt, hogy a bezártság után újabb kulturális eseménnyel gazdagodhatunk.

Az európai keresztény kultúrkör legfontosabb szimbólumai jelentek meg Melkovics Tamás Szimbólumok című alkotásában, mintegy emlékeztetve arra, hogy az európai ember még tisztában van a gyökereivel. A keresztekből felépített fenyő Jézus születésének ünnepére utal, az országalma, amely a hatalom jelképe, a magyar koronázási jelvények között is megtalálható, az államalapítást idézi emlékezetünkbe, Jézus áldást osztó mozdulata pedig kultúrkörünk legfontosabb rítusáról szól. Mindez együtt pedig arról, hogy változó világunkban a változatlan értékek bírnak megtartóerővel.

Szabó György Angyalház című szobra arra emlékeztetheti a látogatókat, hogy egy szakralitás – vagy másként varázslat – nélküli életben nem is érdemes élni. A figyelmes játékra sarkalló alkotás fő erénye, hogy a látogató keresi az építményben az angyalt, és csak sokára jön rá, hogy az angyalkeresés rítusa népesíti be a házat, a szobrot figyelő vendég a hit teremtőereje által találhat rá angyalára.

Emlékezetes Majoros Áron Töltődés című szobra is, amely az életenergiáról szól, központi eleme az ég felé tartott kéz. Az ábrázolt modern nő éppen teljesen szétesőben van, már csak árnyéka egykori önmagának, kezd átlátszóvá válni, nem létezni. A szobrász a felismerés pillanatát mutatja be, amikor a modern nő az ég felé tartja a kezét, segítséget kérve Istentől, majd elkezdődik az életenergiával való feltöltődés, és ez a rítus megváltoztatja a szobor körül még a teret is. Blank Antal Bug című műve pedig bemutatja, amint egy rovar lezuhan a földre, majd megújult erővel szárnyra kap. A zuhanás és az emelkedés közötti átmeneti állapot a szó másik jelentésére is utal: a hibára.

A kortárs művészeti alkotásokat különböző korosztályok jegyzik. Colin Foster már az idősebb generáció, Crustacean growth című műve olyan, mintha a koronavírus-járvány burjánzását ábrázolná. Bevonja a dolgokat fehérrel, megszünteti a formákat, megfojtja a kreativitást, elveszi az életet.

Érdekes, hogy Szabó Ádám és Baráth Fábián is kanyont ábrázol szobrával, csak míg Szabó kanyonja olyan, amelyet bejárna az ember, addig Baráthé inkább a halállal vonható párhuzamba, mert kopogó, sötét mélysége ijesztő. Kovách Gergely Buta gólya című műve pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy milyen förtelmesen ronda az a műanyag, fröccsöntött világ, amellyel körbevesszük magunkat. A tizedik és a tizenegyedik alkotás felfedezését, értelmezését meghagyjuk önöknek. Menjenek Szentendrére!