Hitványság szeretet helyett

A hitványság nem bőrszín kérdése, hogy a társadalmi törésvonalak megértéséhez mélyebbre kell ásni.

A fogadó egyetlen terét kétfelé választják az ideológiai törésvonalak miatt Fotó: Fórum Hungary

Quentin Tarantino öt éve készült filmje, az Aljas nyolcas aktuálisabb, mint valaha. De a legkevésbé az Egyesült Államok több nagyvárosában zajló felháborító gyújtogatások okán, amelyeket egy durva, halált okozó rendőri intézkedés váltott ki, sokkal inkább az amerikai társadalomban egyre erősödő törésvonalak miatt. Tarantino filmje ugyanis nem a rasszizmusról szól (azt a problémát a Django elszabadul című 2012-es mozijában veszi górcső alá), hanem az emberi hitványságról. Az Aljas nyolcas minden kockája azt magyarázza el a nézőknek, hogy a hitványság nem bőrszín kérdése, hogy a társadalmi törésvonalak megértéséhez mélyebbre kell ásni.

A film nem véletlenül mutatja csaknem három percig a megfeszített Krisztust mindjárt a főcím után. Bár a korabeli kritikák szinte mindegyike megfeledkezik a film háromperces kezdő jelenetéről, mégis ez adja a mű megértésének az egyik kulcsát. Az a világ ugyanis, amelyet akár szülőföldnek is lehet nevezni, és amely most éppen hóval borított a filmben, a keresztény szeretet világa. Legalábbis erre emlékezteti a nézőt hosszú perceken keresztül az amerikai filmgyártás fenegyereke nyolcadik filmjében. Ahogy Federico Fellini a nyolc és feledik alkotásában (Nyolc és fél, 1963) számba veszi addigi munkásságát, úgy Tarantino is a nyolcadikban (Aljas nyolcas, 2015) megfogalmazza művészi hitvallását. Ennek a lényege, hogy világunk a keresztény szeretet világa, és „aki kardot ragad, az kard által vész el”, ezért hal meg minden erőszakos szereplő, és nem csak ebben a Tarantino-moziban.

A fogadó egyetlen terét kétfelé választják az ideológiai törésvonalak miatt
Fotó: Fórum Hungary

A film másik kulcsjelenete, amikor a fogadó egyetlen terét, ahova a hóvihar elől menekül mindenki, kétfelé választják, méghozzá az ideológiai törésvonalak miatt. Kegyetlen, saját korával szembeni kritikája ez Tarantinónak, aki nem kifejezetten az amerikai polgárháború utáni évekre gondolt, amikor megfogalmazta bírálatát, bár a film akkor játszódik. A keresztény szeretet világától eltávolodó hitványság okaként ugyanis a túlzott ideológiai háborúskodást jelölte meg a rendező. Hitvány itt a fekete, aki temérdek feketét áldoz fel, hogy néhány fehér embert megölhessen, de ugyanígy hitvány a fehér, aki ugyanezt teszi, csak fordítva. Tarantino tehát még véletlenül sem a rasszizmusról akar értekezni filmjében. A rendező a társadalomban jelen lévő bajok forrásaként sokkal inkább a hitetlen emberek erőszakos világát jelöli meg, az értékek nélküli nihilista létet.

A filmben sokat emlegetnek egy levelet, amelyet Abraham Lincoln írt a Samuel L. Jackson által alakított fekete fejvadásznak még a háború idején. Csakhogy kiderül, a levél hamis, és ennek óriási jelentősége van a film értelmezésekor. Az amerikai társadalom ugyanis nem a hagyományai révén igazodik el a világban, hanem az írásos dokumentumok által. És nemcsak az a fő baj, hogy hamis a dokumentum, amire a fekete fejvadász többször hivatkozik, hanem az, hogy egy hitvány gazember, aki nem hisz semmilyen értékben, ezzel a dokumentummal kíván jobb színben feltűnni, mint amilyen valójában.

Tarantino nyolcadik filmje nemcsak azért a legtökéletesebb alkotása, mert a mítoszok és filmes műfajok rombolása helyett komoly mondanivalóval fordul nézőihez, hanem azért is, mert nem más filmek jeleneteiből ollózza össze munkáját, hanem egy teljesen önálló alkotást hoz létre. Az Aljas nyolcas, bár westernnek tűnik, valójában a krimi műfajának elemeivel dolgozik. Elődje Agatha Christie Gyilkosság az Orient expresszen című munkája, amely arról szól, hogy nem egy gyilkos van, nem kettő, hanem konkrétan minden jelenlévő benne van a bűncselekményben. Vagy másként szólva: mindannyian bűnösök vagyunk, ami viszont nem kellene hogy azt jelentse, hitvány gazemberek is. Azt, hogy havas a táj, megszokta minden szereplő, természetes állapot. Azon viszont, hogy megfagytak a szívek, hogy eltűnt az egymás iránti tisztelet, hogy elidegenedett mindenki és magányosan téblábol a világban, érdemes elgondolkodnia a nézőnek, és három percig nézni Krisztust a kereszten. Legalábbis Tarantino szerint.