Liberálfasizmus fenyegeti a kultúrát

Cenzúra, rasszizmus, kulturális elnyomás – a nyugati zavargások a kulturális szférára is hatottak, a legutóbbi történések pedig olyanok, mintha George Orwell gondolatait Örkény István és Eugène Ionesco adaptálták volna színpadra; csakhogy a mesterhármas egyesült abszurditása sem tükrözné elég híven a helyzet képtelenségét. Viszont ne azzal kezdjük, ami Amerikában történt, hanem vessünk inkább egy pillantást Nagy-Britanniára, mert a két jelenség összetartozik és összenő.

A nyugati világ folyamatai a kínai kulturális forradalom felé tartanak

J. K. Rowling, a Harry Potter-könyvsorozat írónője pár hete egy Twitter-bejegyzésében azt állította, hogy csak a nők menstruálhatnak, mire a filmsorozat már felnőtt sztárgyereke, Daniel Radcliffe nyilvánosan elítélte az írót, és közölte, hogy márpedig a „transznemű nők valódi nők”. Egyes nyugati liberális lapok már kikezdték az írói univerzumához való jogát is, azt javallván neki, hogy adjon túl a „franchise”-on, köztük a szintén népszerű Fantastic ­Beastsen (Legendás állatok), mert a nevével befeketíti, ellehetetleníti azokat.

Ezután már csak kis időt kellett várni ahhoz, hogy az Egyesült Államokban a Szovjetunió legdicsőségesebb napjaira emlékeztető módon cenzúrázzanak filmeket: az HBO Max ugyanis bélistázta az Elfújta a szél című 1939-es klasszikust, ami már csak azért is furcsa, mert ezért a filmért Hattie McDaniel színésznő elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Oscar-díjat, és ezzel filmtörténelmi sikert aratott, hiszen ő lett az első fekete Oscar-díjas színész. Úgy látszik, hogy a teljesítménye hidegen hagyta John Ridley forgatókönyvírót.

Lényegében az ő revolverezésének hatására cenzúrázott az HBO. A hatás viszont ellenhatást váltott ki, hisz – mint a Breitbart amerikai hírportál írta – az amerikaiak elkezdték felvásárolni az Elfújta a szél fellelhető ­DVD-it, ezzel a cenzúrázott film az Amazon filmes eladási toplistájának élére került, és ma már lényegében beszerezhetetlen. Érdekes lenne megtudni, mit gondol minderről Olivia de Havilland, a film női főszereplője, aki 103 éves, és Párizsban él.

„Cinkos, aki néma. A fekete életek számítanak” – szögezte le a Netflix, és rögtön a kulturális forradalom és az érzékenyítés élére állt: streaming felületükön egy új kezdeményezést indítottak a Black Lives Matter mozgalom támogatására. Ebben gondosan kiválogatott játékfilmekkel, tévésorozatokkal és dokumentumfilmekkel kedveskednek az előfizetőiknek, amelyek által „a faji vonatkozású igazságtalanságokról és az amerikai feketék tapasztalatairól” tudhatnak meg többet.

A nyugati világ folyamatai a kínai kulturális forradalom felé tartanak

De ezek a lépések sem előzmények nélküliek: 2014 óta a Tom és Jerry rajzfilm megtekintésekor egy külön keretben figyelmeztetik a nézőt arra, hogy a rajzfilmben „faji előítéletek” lehetnek – mindezt azért, mert fekete házvezetőnő szerepel benne. A New York Times szerint a Black Lives Matter mozgalom most egy újabb gyerekrajzfilmet pécézett ki, a Nick Jr. csatornán sugárzott Paw Patrolt (Mancs őrjárat), csak azért, mert pozitív módon ábrázolja a rendőrséget. A Paramount is bejelentette, hogy megszünteti a három évtizedes, népszerű Cops (Zsaruk) című valóságshow-sorozatát, mivel egyetértenek a tüntetők követeléseivel, többek között azzal, hogy csökkenteni kell az amerikai rendőrség büdzséjét.

A hollywoodi fehér sztárok sem maradtak „cinkosak”: Aaron Paul, Bryce Dallas Howard, Debra Messing, Kristen Bell, Julianne Moore, Justin Theroux és Stanley Tucci is szerepelnek az ITake­Responsibility (Felelősséget vállalok) kampányban, melyben különféle művészek videóban kérnek bocsánatot a saját rasszizmusukért. Bár a behódolásuk, úgy tűnik, mit sem ér, hisz máris őszintétlenséggel vádolják őket a közösségi médiában a Vulture.com szerint.

Furcsa, mert igazából a folyamatosan rasszizmust kiáltó balliberális művészvilág műveli az intézményesített rassziz­must. Egy a Kaliforniai Egyetem által februárban közölt tanulmányban – „diverzitásjelentésben” – megállapították, hogy a hollywoodi stúdiók vezetői között még mindig kevés nő és színes bőrű található. Ugyanakkor örömmel értesítették a nagyérdeműt arról, hogy 2019-ben az általuk vizsgált 145 hollywoodi film főszereplőinek 44,1 százaléka volt nő, akik az összes filmszereplő 40,2 százalékát alkották; a színes bőrűek 27,6 százalékos arányban játszottak főszerepet, és 32,7 százalékos arányban osztoztak az összes filmszerepen. Ha már színes bőrűek: idén egyes amerikai hírportálok azt állították, hogy Antonio Banderas színes bőrűként küzd az Oscar-díjért. Az andalúziai születésű spanyol színész „leszínesbőrűzése” miatt nagyon felháborodtak a spanyolok, mondván, hogy ők fehérek és európaiak.

A liberálfasizmus tehát kísértetként járja be a nyugati világot, de ha azt hinnénk, hogy ez mind a véletlen műve, jusson eszünkbe Mark Rothko esete, akiből korszakalkotó sztárművészt csinált a CIA: „A modern képzőművészetet az amerikai titkosszolgálat, a CIA fegyverként használta a múlt század ötvenes-hatvanas éveiben. Az absztrakt expresszionista festők – Jackson ­Pollock, Robert Motherwell, Mark Rothko, ­Willem de Kooning – olyan műveket alkottak, amelyeket a titkosszolgálat a nyugati kapitalizmus kulturális felsőbbrendűségének bizonyítékaként használhatott.” (Index, 2016. április 4.) Nehogy azt higgyük, hogy a mostani eseményeket nem hasonló hátsó szándékok vezérlik.