Száz rajz, száz mondat + videó

Trianon századik évfordulójára az egyik legfajsúlyosabb képzőművészeti megemlékezés – vélhetően – Sárkány Győző Trianon anzix – 100 rajz, 100 mondat című, százlapos, fekete-fehér grafikai sorozata. A kötetben is megjelent munkát a korlátozások miatt falon még nem láthatják az érdeklődők. Annak egy részét az A38 hajón mutatták be a nyilvánosságnak június 4-én.

„Az egyes ember személyes kiszolgáltatottságán keresztül, azt átélve, elképzelve mesélek a békediktátumról” Fotó: Kurucz Árpád

Az alkotások már első ránézésre sem tipikus – ha létezik efféle – Trianon-ábrázolások, síró gyermekekkel, anyákkal, bosszúból összeszorított ököllel, szétszakított Nagy-Magyarországgal, azaz minden olyasmivel, amit a liberálisok szívesen titulálnak irredentának, sovinisztának, magyarkodónak.

– Trianon anzix, azaz képeslapok a cím, aminek megfelelően puhítottam a témát, s nem a történészek által megfogalmazottakat vagy a könyvben megszólaló Németh Zsolt, Demeter Szilárd, Kriza Zsigmond gondolataihoz, inkább a Szerényi Gábor által írt művészi látásmódhoz hasonlít az én megközelítésem. Függetlenül a politikailag konzervatív beállítottságomtól, az egyes ember személyes kiszolgáltatottságán keresztül, azt átélve, elképzelve mesélek Trianonról – magyarázta Sárkány Győző, aki képzeletben a történelemben utazva, addig össze nem kapcsolt dolgokat kötött össze asszociáció segítségével. E gondolkodásmóddal harmonizálva megidézi a húsz- és huszonegyedik századi művészeti irányzatok stílusjegyeit, azokból személyes képi világot kialakítva.

– Mondhatjuk, hogy a képek lelki fotók egy drámai, történelmi pillanatról, 2020-ból visszatekintve – fogalmazott a grafikus, megjegyezve, hogy igen nagy bajnak tartaná, ha a művekről ordítana a bevett Trianon-kép.

– A munkáknak önálló grafikákként kell működniük, s nem történelmi képeskönyvként – hangsúlyozta, majd mesélt arról, hogy alapos felkészülés előzte meg a tényleges alkotói munkát, amely alkalmával számos történész előadását hallgatta végig.

– Meg kellett ismernem a történelmi tényeket, folyamatokat, azonban azoktól el kellett szakadnom. A víziók ledöntötték a régóta bevett közhelyeket, el kellett felejtenem az olvasottakat, és belemerülni a saját fantáziavilágomba – avatott be a művész, s kifejtette: drámai sorsokat talált ki, amelyek vallanak arról, hogy a győztes nagyhatalmak miként változtatják a határokat, megalázva népeket, a következmények pedig máig hatnak.

– Ez nem hiteles történelmi képsorozat, nem Trianon-illusztráció, én nemcsak visszafelé, előre is tekintek, nem csak a békediktátum témáját járom körbe – jelentette ki a képzőművész, majd szóba hozta a Bálványok bukása című kötetét, illetve grafikai sorozatát, amit a reformáció ötszázadik évfordulójára alkotott.

„Az egyes ember személyes kiszolgáltatottságán keresztül, azt átélve, elképzelve mesélek a békediktátumról”
Fotó: Kurucz Árpád

– Ott egészen Leónidasz ­hőstettéig nyúltam vissza, amikor 300 spártai hős megvédte az európai civilizációt Xer­xész perzsa hódítótól a Thermopülai-szorosban. Ennek köszönhetően épült fel az a kultúra, aminek ma mi vagyunk a letéteményesei – mondta Sárkány Győző, aki az akkori ötven képen hat esztendőn keresztül, fél napokon át dolgozott éjfél utánig, akárcsak a Trianon-sorozatán.

– Mint egy szerzetes a cellájában, úgy hajoltam a munka fölé, de élveztem. Akkor, ötszáz évvel a reformáció után az érdekelt, ami most, száz esztendővel Trianont követően, hogy jelenleg milyen állapotban van a világ – mondta el, továbbá elárulta: azért kért fel ötven gondolkodó embert, fogalmazzák meg a reformáció kapcsán, mit látnak, milyen világban élünk.

– Feje tetejére állt a világ és tort ül a hülyeség, innen tekintek vissza, milyen igazságtalanságokat okozott a nagyhatalmak ténykedése a kisebb népeknek. Persze a kisebb hatalmak is tudnak gazemberségeket elkövetni. A lényeg, hogy végül minden esetben a kisember issza meg a levét, neki kell elhagynia szülőföldjét, ahol eggyé vált a természettel – mondta el a képzőművész, immár a Trianon-sorozatról, hozzátéve, hogy mint a magyar családok döntő többségét, az övét is érintette a békediktátum. Édesapjáék erdélyiek, akik az elcsatolást követően menekültek a megmaradt Kis-Magyarországra.

– A mostani százlapos vállalkozásról kezdettől fogva tudtam, hogy az életművem jelentős darabja lesz, így három esztendővel a századik évforduló előtt nekiálltam a munkának – szólt az alkotásokról, amelyekbe beépült az a képi világ, amit például a történelmi eseményeket feldolgozó filmekben látott, de meghatározták azokat a hatalmas elődök is: Dürer, Rembrandt, Goya vagy Szalay Lajos.

– Nagy tanítómester a természet is – jelentette ki a művész, lelkes természetjáróként hozzáfűzve: a százlapos sorozatot egységes egészként éppúgy lehet tekinteni, akár száz egyéni műalkotásnak, tehát önállóan kiállíthatóak az egyes munkák.

– Ugyanakkor meghatároztam a képek sorrendjét, úgy szerepelnek a könyvben – figyelmeztetett Sárkány Győző, aki a századik évfordulóra a legimpozánsabb, legmonumentálisabb megemlékezés alkotója, ami jelzi a honi átpolitizált képzőművészeti élet irányultságát.

– Nekem is beszólogattak, de engem egyáltalán nem érdekelt – summázta erről a véleményét.