A tárcaíró, amikor nyaralt, általában nemcsak a tóparton ücsörgött, hanem szeretett jönni-menni, várost, templomokat, múzeumot nézni, magas toronyból madarak röptét, házak tetejét figyelni, kizökkenni a napi rutinból, órát otthon hagyni, mobilt kikapcsolni. Elveszteni az időt. Elmélyülni, befelé figyelni. Aztán amikor megszülettek a tárcaíró gyermekei, mindebből tóparton ücsörgés lett, illetve egészen pontosan egész napos vizezés. A tárcaíró gyermekei ugyanis mindannyian vízi manók. Ki nem jönnének egy világért sem a tóból, de ha mégis muszáj, mert a végtelenségig mégsem lehet benne lenni ebben az ősi, megnyugtató közegben, akkor ahogy megszáradtak, ettek, ittak, már mennének is vissza.

Így fonódott össze a kapitalizmus és a művészet
A szecesszió forradalma – Plakátművészet az aranykorban című tárlaton neves európai művészek mellett hazai alkotók munkái is láthatóak.