Adorján Éva, bár nagy jövő előtt állt, elhallgattatták

Adorján Éva felvidéki származású magyar színésznő 1918. március 23-án született a Zemplén vármegyei Koskóc nevű faluban. A második világháború után soha többé nem léphetett színpadra, és 21 éve, 1999. augusztus 26-án hunyt el Budapesten. Lényegében ennyi az összes információ, ami pontosan tudható a színésznőről, kinek nevével a színházi-színügyi, művészeti lexikonokban sem igen találkozunk, és éppen elhallgatott, fiatalon befejezetlenül maradt életműve teszi indokolttá, hogy megemlékezzünk róla, még akkor is, ha nem kimondottan kerek évfordulókról van szó.

Adorján Éva. Film Szinház Irodalom, 1944. április 13., 16. szám. Fotó: Magyarságkutató Intézet

A filmet több nagy sikerű magyar film gyártója, Erdélyi István dr. filmvállalata készítette a magyar viszonyokat messze meghaladó költségkerettel és áldozatkészséggel.

Adorján Éva és Sárdy János a Kalotaszegi madonna egyik jelenetében. Film Szinház Irodalom, 1943. december 30., 1. szám.

Adorján Évával a Kalotaszegi madonna főszerepében – vagy, ha úgy vesszük, címszerepében, de nem szeretnénk elmesélni a történet végét – új színésznő tűnt fel a magyar filmkészítésben, aki Erdélyi István dr. producer szerint a legjobban fotografálható magyar színésznő volt.

A komoly irodalmi értékű film története Adorján Éva női főszerepe mellett két férfi főszereplő vállán nyugszik, akiket Sárdy János és Petrovics Szvetiszláv alakítanak. Rajtuk kívül a film első számú főszereplője a természet: Körösfő, Kalotaszeg és az erdélyi hegyvidék festői szépségeinek csodás panorámája. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a gyönyörű Erdély adja a tehetséges festőművész és a Madonna-arcú leány magasabb rendűen nemes szerelméhez a méltó keretet. Megkockáztatható, hogy a Nyirő József történetei alapján készült, az 1942-es Velencei Biennálén első díjat nyert Emberek a havason című magyar filmen kívül talán soha ilyen szépen nem fényképeztek magyar filmben fenyveseket, hegyeket, felhőket, szívmelengetően barátságos, lenyűgöző erdélyi tájat.

A csipkefinom költészetű film tulajdonképpen egy mindvégig finom lírával átszőtt lélektani történet, amely a világ legszínesebb, legegyénibb népi környezetébe, Kalotaszeg pompázó világába beleillesztve magyar alkotás: amit hamisítatlanul magyar levegőjéből érezni lehet, az a magyar lélek, így pedig a külföld felé vitathatatlanul hazánk áldott szépségeit és értékeit népszerűsítő hatású munka.

A téma a Charles Boyer főszereplésével készült híres Várlak… című drámára emlékeztet: a szerelmesek örök hűséget fogadnak egymásnak, s egy későbbi időpontra találkozót beszélnek meg, hogy hűségüket bebizonyítsák. A történet ezzel együtt a lélekelemzés finom módszereivel nagyon komoly lélektani problémákat is felvet. Különböző helyzetek során derül fény arra, hogy a két férfi főszereplő egymástól mennyire különböző karakter, és ezáltal arra is, hogy a lelkében a nagy szerelem emlékével élő fiatal női főszereplő egy olyan férfi oldalára kerül, aki fölöttébb más, mint akit elképzelt, s nem is elég erős ahhoz, hogy a lány életének visszatérő emlékeit és szerelmét legyőzze.

A korabeli kritikák kiemelték Sárdy János magával ragadó énekhangját, Petrovics Szvetiszláv finom és mértéktartó férfifiguráját, s azt, hogy Adorján Éva elbűvölő volt a filmben, valamint a legigazibb, legeredetibb jeleneteket: a szabadtéri képeket, egy kalotaszegi vásárt és egy hamisítatlan, ősi szokásokat felújító körösfői lakodalmat – eredetileg ezt a két jelenetet forgatták színesben.

Óhatatlanul is felmerül az emberben a gondolat, hogy ezt a filmet – mint ahogyan annyi más régi magyar filmmel megtették már – ki lehetne színezni, hogy ne fekete-fehérben láthassuk a szemet gyönyörködtető kalotaszegi népviseletet, és azt a mesebeli világot, ahol a jelenetek többsége játszódik.

A filmben Sárdy János előadásában elhangzó Rózsalevél című dal szövegét is Széfeddin Sefket bej írta, zenéjét pedig Buday Dénes szerezte.

Széfeddin Sefket bejjel készült interjú a Képes Sport 1944. február 22-i, 8. számában.

A film slágeréhez kapcsolódó érdekesség, hogy amikor az idősödő Sárdy hangja egyre nehezebben bírta a megterhelést, zongorakísérője és szervezője, dr. Perényi Sándor ügyelt arra, hogy a színész olyan dalokat énekeljen, melyek nem megerőltetők a számára. Sárdy azonban egyik legnépszerűbb, és számára is legkedvesebb dalát, a Kalotaszegi madonnában elhangzó Rózsalevelet mindig szerette volna elénekelni. Mivel Perényi ezt nem engedte, Sárdy egy kis cselhez folyamodott. Az előadások szüneteiben egy-egy néző kezébe egy ötforintost nyomott azzal, hogy a negyedik énekszám után kiabálja be a nézőtérről, hogy „Rózsalevél!”. Egy alkalommal azonban az egyik néző nem ismerte a dalt, csupán arra emlékezett, hogy valamiféle levélről van szó, így a következőt kiabálta be: „Nem jött levél…!” Perényi győzelmes mosolya ellenére Sárdy megszólalt: „Mi az, hogy nem jött levél? Jött! Nem is akármilyen! Egy rózsalevél!” S már énekelte is a híres dalt, mely a filmből származó képkockákkal itt érhető el.

Adorján Éva és Sárdy János a Kalotaszegi madonna egyik jelenetében. Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1986. december 14., 48. szám.

A Kalotaszegi madonna az egyetlen, igaz szerelem valódi halhatatlanságát foglalja Istentől megérintett művészi keretbe, s ezzel együtt annak is bizonyítéka, hogy ezt az elképzelhető legmagasabb szintű művészetet megvalósítani mindenféle – manapság és azelőtt is – oly divatos, ámde végtelenül ízléstelen giccs és közönségesség nélkül is lehetséges. Ez a film egyben Adorján Éva legutolsó filmszerepe volt. A külföldre távozott Muráti Lilihez, Szeleczky Zitához, Páger Antalhoz hasonlóan a szovjet megszállás elől jogász férjével, dr. Zubriczky Sándorral ő is elmenekült az országból: 1945-ben Ausztriába mentek, később azonban mégis visszatértek. A Népbíróság 1946-ban vádlottként állította elő Adorján Éva férjét, s onnantól kezdve sem a színpadon, sem filmben nem engedték játszani a színésznőt, kinek életében az ellene és férje ellen folytatott bosszúhadjárat és támadások ellenére az Úr csodásan működött: szerelmük és egymás melletti kitartásuk virágaként 1948-ban megszületett a házaspár kislánya, Éva.

Szerző: Raffay Andrea, ügyvivő szakértő, Történeti Kutatóközpont, Magyarságkutató Intézet