Kevés táncdal maradt meg olyan nagyon a közemlékezetben, mint az először Hollós Ilona által színpadra vitt, majd interpretálásában kis- és nagylemezen egyaránt megjelent Megáll az idő című táncdal. A kor szellemiségét visszaadó sláger 1960-ban jelent meg, éppen azokban az időkben, amikor a beat még nem hódított a fiatalok körében, és a rock and rollt vagy a dzsesszt is csak épphogy kezdték a tiltottból a tűrt kategóriába sorolni a Kádár-rendszer döntéshozói. Az emlékezetben való maradást persze segítette a Megáll az idő című kultfilm is, amelyben felcsendülnek dallamai, igaz, ekkor már nem Hollós Ilona tolmácsolásában.

Fotó: Örökmozgó
Az előadó Hollós Ilona Trianon évében, 1920-ban született Nagyváradon, ahonnan éppen a békediktátum magyarságra nézve sokszorosan diszkriminatív hatása elől költözött az anyaországba. 1938-tól öt évig Medek Anna operaénekes-nőnél tanulta a szakmát a Nemzeti Zenedében, ami a Bartók Béla Zenei Szakközépiskola jogelődje volt. A magyar történelem legsötétebb éveinek egyikében, 1944-ben kezdte pályafutását a könnyű műfajban a Holéczy együtteshez csatlakozva, akik később, 1945 után az egyik legnépszerűbb zenekarrá váltak jó pár évig. Hollós Ilona ezt már nem várta meg velük, mert 1947-ben szólóénekes lett, ami nem bizonyult rossz döntésnek, mert az ötvenes években sokak szerint a legnépszerűbb táncdalénekesnőként tartották számon. Ebben a tehetségén túlmenően nem kis része volt a férjének, a szintén partiumi, aradi születésű Bágya Andrásnak, aki futószalagon szállította neki a nagyobbnál nagyobb slágereket, ilyen a Megáll az idő is, amelynek szövegét G. Dénes György, alias Zsüti írta. A táncdalénekesi generációváltás Hollós Ilona pályafutására is rányomta bélyegét, ugyanis miután férjétől elvált, Bágya András a fiatalabb énekes nemzedék egyik legtehetségesebbjét, Toldy Máriát vette feleségül (akitől aztán később szintén elvált). A hatvanas évek elejétől fokozatosan háttérbe szorult, 1964-től nem lépett fel, így az első táncdalfesztivál körüli nagy felhajtásból ő már kimaradt. Hivatalosan 1975-ben vonult nyugdíjba, amikor betöltötte az akkor a nők számára előírt 55 éves nyugdíjkorhatárt.