író elhunyt magyar irodalom Erdély Bogdán László

„Minek a vér és halál?” Elhunyt Bogdán László költő

A József Attila-díjas székelyföldi alkotó 1948-ban született Sepsiszentgyörgyön.

Magyar Nemzet

2020. 08. 11. 13:51

Verseimben, történeteimben az átiratok múzeumának újabb és újabb termei nyílnak, ott járkálnak körülöttem alteregóim is. Együtt vagyunk a szövegek közötti huzatos térben – mondta alkotói stílusáról egy interjúban Bogdán László, József Attila-díjas író, költő, aki tegnap távozott az élők sorából.

A székelyföldi író 1948-ban született Sepsiszentgyörgyön, itt végezte középiskolai tanulmányait a Mikó Kollégiumban. Az 1960-as években segédraktárnok, állategészségügyi munkás, keramikus, később a Kovászna megyei Népi Alkotások Házának munkatársa volt. A sorkatonai szolgálat után, 1971-től a sepsiszentgyörgyi Megyei Tükör újságírója, 1976-tól a lap művelődési rovatának szerkesztője, 1974-től 1976-ig a Művelődés című havi folyóirat szerkesztője, 1985 és 1995 között A hét című bukaresti hetilap szerkesztője, majd 1995-től a Háromszék főmunkatársa. Matiné címmel 1972-ben jelent meg első verseskötete, de már ezt megelőzően publikálta műveit, szerepelt a Kapuállító című antológiában (1971); rendszeresen közölt verseket, novellákat, kritikai írásokat, műfordításokat és publicisztikát az Utunkban, Igaz Szóban, heti- és napilapokban.

Csupán harmincéves volt, amikor napvilágot látott első regénye, a Helyszínkeresések forgatáshoz, melyet 1984-ben román nyelven is kiadott a Kriterion Könyvkiadó. Termékeny, sokoldalú író volt; napjainkig több tucat verseskötete, regénye, elbeszélése jelent meg. 2003-ban Oldás és kötés című könyvében esszéit, tanulmányait gyűjtötte össze, de írt meseregényt, foglalkozott műfordítással is.

Bogdán László tagja volt mind a Romániai, mind a Magyar Írószövetségnek, továbbá az Erdélyi Magyar Írók Ligájának alapító tagja, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. 2008-ban Márai Sándor-, 2010-ben József Attila-díjjal tüntették ki. Kétszer is elnyerte a Romániai Írószövetség Marosvásárhelyi Egyesületének díját (1981, 1988), valamint a Romániai Írószövetség nemzetiségi íróknak ítélt prózadíját (2000, 2009). A Kortárs folyóirat (1998), a Székelyföld (1998), a Magyar Írószövetség Arany János Alapítványa (2000), az Erdélyi Magyar Írók Ligája (2002, 2007), a Bárka folyóirat (2008) is díjakkal ismerte el értékközpontú, mértékadó munkásságát.”

Az író Vaszilij Bogdanov álnéven is publikált. Varga Melinda erről az alteregóról faggatta egy tavalyi interjúban:

„Orwell 1984 című szatirikus történelmi regénye is érdekli az alteregódat, Tatjana Bogdanova innen érti meg a nagyszüleit, a letűnt korszakot. Az egyik legizgalmasabb része a kötetnek az ide kötődő versfolyam, amely a diktatúra természetére világít rá. Hogyan született meg benned ennek a résznek a története? Van-e olyan versrészlet, amely a kedvenced, és zárszóként idéznéd?

Ez a versciklus még 2009-ben íródott, amikor szabadon bolyongtam Bogdanov legendáriumában. A költő hatvanas évek végi dalmáciai látogatása során olvassa el a regényt, s egy évtized múlva, amerikai látogatása során olvassa újra. Értelmezésével, amint a ciklus egyik verséből is kiderül, mélyen megdöbbenti lányát és Amerikában születő, ott szocializálódó unokáját, hiszen Orwell negatív utópiájáról nem mint regényről, hanem mint leképezett szovjet valóságról beszél. S arról, hogy az ő és a felesége életében igenis megvalósult a totális diktatúra, a rendőrállam. És akkor a versrészlet: »Csalaﬁntán lobognak, felszikráznak, / Szent Iván éjszakáján a tüzek. / Mielőtt belehullnánk a gödörbe, / vár reánk még néhány naplemente, / visszavont kegy, árulás, baleset. / A Nagy Testvér minket néz a képről / és nem kegyelmez soha senkinek. / Lábunk alatt munkagödör tátong.”

Egyik utolsó verse, a Minek vér és halál? Az Irodalmi Jelen júniusi Trianon emlékszámában jelent meg, amelyet ide kattintva olvashatnak el.

Bogdán Lászlót az MMA saját halottjának tekinti. Az akadémia róla készült portréfilmjében betekinthetünk munkássága és személyes élete eddig talán kevésbé ismert területeibe is.