Az eddigiekből is nyilvánvaló, hogy a világ egyik legfurcsább könyvét vehetjük újra kezünkbe. Az inspiráció forrása valós, le is szokták jegyezni szorgos kisdiákként minden elemzésben és fülszövegben: Pilinszky tényleg megnézte az afroamerikai színésznőt Robert Wilson A süket pillantása című, hétórás előadásában, 1971-ben, Párizsban. Tényleg beszélgetett is a színésznővel, szintén Párizsban, 1972-ben és 1975-ben is. Beszélgetésük távolról sem hasonlíthatott a könyv dialógjaira, hisz Pilinszky nem tudott angolul és Sutton csak kevéssé franciául. Továbbá Pilinszky valóban járt az USA-ban és New Yorkban is, szintén 1975-ben – az életrajzokból ez az epizód sokszor kimarad. A költő állítólag egyetlen könyvet vitt magával az útra, Lewis Carrolltól az Alice Csodaországbant (Sepsi Enikő említi Pilinszky János Mozdulatlan színháza című tanulmányában).
„Csak őrizz meg bennünket, édes, édes anyanyelv!”
Átadták az Anyanyelvünkért emlékérmet is a záróünnepségen.