Újra kiadták Pilinszky egyetlen regényét

A Beszélgetések Sheryl Suttonnal Pilinszky János egyetlen „regénye”. Ahogy idézőjelbe teszem a regényt, úgy tehetném idézőjelbe a beszélgetéseket is, ha nem ez lenne a mű címe. Sokkal inkább afféle látomásos naplótöredékek, följegyzések, eszméletek lassan kavargó füzére ez, aminek valóban ad valamiféle keretet a fiktív beszélgetés és a két „szereplő” közötti feszültség.

Ezt pont Sutton mondja a könyvben a betegen fekvő Pilinszkynek, de tudjuk: a költő gondolja azt, amit a színésznővel mondat. Azért mondathatja el vele, mert látta abban a bizonyos hétórás előadásban, együtt volt vele színpadi jelenlétében. A folyamatot láthatjuk költő és színésznőből lett „regényszereplő”, múzsa és alkotó különös kapcsolatának is. Milyen bárgyún, naivan cseng a múzsa, avagy ihlet kifejezés Pilinszky életműve – az eddigi közmegegyezés szerinti – folytathatatlanságának, mindenutániságának univerzumában!

„Segíts, Sheryl! Olyan mondatokká vált az életünk, amiben […] megszaporodtak a jelzők, a határozószók, a névelők, a főnevek, az egyes és többes szám – csak az állítmány nem történik meg. Ott áll, de nincs jelen. […] A világból így vált mintha. Utánzat. Egyre ügyesebb és egyre nyomasztóbb mintha. Hol vagyunk már a hiánytól! A semmi legalább kétségbe ejtett.”

Természetesen a könyv egésze nem a színház, nem is a puszta létezés, nem is az Istennel való vagy Isten nélküli lét titkai jelenidejű átélésének lehetőségeit vagy kudarcait fürkészi. Vannak benne történetnek mondható történetek is. És ami a legfontosabb: a Beszélgetések Sheryl Suttonnal nem nehezen olvasható vagy bonyolult könyv. Minden felnőtt olvasó bátran próbálkozhat vele, aki valamelyest ismeri ­Pilinszkyt, és aki képes arra, hogy – miként Pilinszky anno jelen volt azon a bizonyos előadáson – jelenlétével megtisztelje egy hívő alkotó gyönyörű, szabad és bátor gondolatfolyamát. Egy ­alkotóét, aki nem aludt, hanem álmodott.

„A Barnum cirkusz mindig több számot mutatott be egyszerre, ahogy az atlétikai viadalok is többes számban, szimultán folynak. Így a vándorló és megosztott figyelem – igazságosan vagy igazságtalanul – mindig a legfontosabbra van ítélve. Arra, ami a szülésnél és a »belépésnél« is fontosabb. Hogy mire? A világ egyszerű jelenlétére, arra az egyetlen pontra, ahol nem lehet csalni, a csodára, ami lassan-lassan már csak a gyerekek, az őrültek, a szentek és a gyengeelméjűek agyát-szemét foglalkoztatja.”

Pilinszky János: Beszélgetések Sheryl Suttonnal. Magvető Kiadó. Budapest, 2020.