Lehet, hogy régen olvastam ennyire elevenen csengő-bongó, nagy formaművészt sejtető, mégis filozofikus lírát, de nagyon megkapott a könyv – egészében és részleteiben egyaránt. Be kell látnom, hogy ez a kötet engem is vershívővé tett. Hadd idézzem még (hiszen ékesebben beszél nálam a szerző) a Vershívőknek című költemény első sorait: „Írok pár strófát búfelejtő táncra / perdülő verslábba, akár egy percet / nyerjen a gondtól a remény románca, / amíg pengetek kistercet, nagytercet, // kinek esélye leégett tövig, / valahol tegnap elmaradt a társa, / elméjét a kétségek benövik, / apró örömét nincs, hogy beváltsa, // egyik strófa pasztell, másik kihívó, / színpompás vigasz vérátömlesztése folyna infúziós zsákból vershívő / lelkébe szíves újraélesztésre…”
Eszteró István: Róma felett az ég újra lángol. Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár, 2020.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!