A liberális oktatás teljes csődjének pontos látlelete

Az alkotói szándék az volt, hogy a film a tanári szakma nehézségeiről és sikereiről számoljon be.

A fekete fiú Fotó: Cirko Film

Vannak olyan filmek, amelyek valamilyen okból, egy belső motivációból elkészülnek, ám a nézők már nem az alkotói szándék szerinti mondanivalót látják, hanem valami teljesen mást. Ilyen film Lauren Cantet 2008-as műve, Az osztály, amelyben az alkotói szándék az volt, hogy a tanári szakma nehézségeiről és sikereiről számoljon be, ehelyett a liberális oktatás teljes csődjének pontos látlelete lett a film. Tizenkét éve ezért még egy Arany Pálma is járt a cannes-i fesztiválon.

François Bégaudeau, Az osztály című 2008-as francia film főszereplője nem színész, hanem pedagógus. Saját írásából többedmagával készítette el a film forgatókönyvét, majd el is játszotta önmagát, éppen hogy csak nem ő rendezte a filmet. Ő valami olyasmiről akart filmet forgatni, hogy nehéz a helyzet a külvárosi iskolákban, de ennek ellenére a tanárokat a legjobb szándék, a kitartás és a tolerancia jellemzi. Ehelyett valami teljesen más született. Egy kiáltvány, amely feketén-fehéren bemutatja, mi a baj az oktatással, amely egyre inkább liberális lesz.

Mivel Bégaudeau nem győzte hangsúlyozni, hogy ez a történet valóságos alapokon nyugszik, a néző tanúja lehet annak, hogyan nem lehet tanítani. A film elején már megjelenik az első égbekiáltó tanári hiba, amelyet a nézők jelentős többsége azonnal észre is szokott venni. Egy fiatal fekete fiú ugyanis az első tanórán kijelenti, hogy ő nem hajlandó jegyzetelni, majd otthon lemásolja. Erre a tanár – azonfelül, hogy évődik vele kicsit, hogy úgyse fogja lemásolni – ráhagyja. Nehogy szegény diák rosszul érezze magát: ő biztosan nem az a jegyzetelős típus. Majd a film végén kirúgják a szerencsétlent, mert nemcsak nem csinált semmit az egész tanévben, hanem még rendetlenkedett is.

A fiatal fekete fiú (hátul, piros pólóban) az első tanórán kijelenti, hogy ő nem hajlandó jegyzetelni
Fotó: Cirko Film

A filmben tehát önmaga ellen fordul a szürreálisan eltúlzott tolerancia. Aki ugyanis nem jegyzetel, az nem figyel az órán. Aki nem figyel, az előbb-utóbb unatkozni fog. Aki pedig unatkozik, az szórakoztatni kezdi (intelligenciájához mérten) magát és a környezetet. Ez zavarja az órát, és egyre lejjebb húzza a többiek teljesítményét. A fiatal fekete fiú anyukája, amikor a fegyelmi tárgyaláson szembesül azzal, hogy fia nem tanul és rendetlen, nem ért semmit. Otthon ugyanis rendes a gyerek: segítőkész, foglalkozik a háztartással, gondoskodik a testvéreiről. A néző azonnal tudja, mi a rejtély kulcsa. Otthon ugyanis nem lehet visszabeszélni, nemet mondani. Otthon kivívták a tiszteletet a szülők. Az iskolában is ki kellett volna vívni az első órán a tanárnak. Megmondani, hogy vagy jegyzetel, vagy mehet a kisegítőbe.

A másik kulcsjelenete a filmnek, amikor a tanárok arról kezdenek el beszélgetni, hogy be lehet-e írni intőt a gyerekek ellenőrzőjébe, mert sok szülő ilyenkor akár a nyári szünetig szobafogságra ítélheti a gyermekét, megvonhatja hosszú távra a számítógépes játékokat, és persze még ezernyi szörnyű dologra is gondolhat az ember.

Valószínűleg mindenki azonnal érti, hogy mi ezzel a liberális őrülettel a baj. Olyan ez, mintha a szerkesztőségi értekezleten egy napilapnál arról kezdenének beszélgetni az újságírók, hogy van-e értelme például filmkritikát írni. Hiszen lehet, hogy valakinek nem tetszik, amit olvas. Talán jobb megoldás lenne, ha kihagynánk a lapból a filmkritikát, és az üres felületre rajzolhatna bármit az olvasó. Mert ugye egyrészt így növekedne a kreativitása, másrészt biztosan tetszene neki az, amit rajzolt, szemben a filmkritikával, ami lehet, hogy nem fog neki tetszeni. Ez nem vicc: tényleg arról beszélnek a tanárok a filmben, hogy lehet-e intőt adni egy gyereknek az iskolában. És ekkor megszületik a nézőben a gondolat: ezek a tanárok önmagukat fosztják meg a nevelési eszközöktől. Ami a tanítás helyett újdonság, az a végeláthatatlan vita a gyerekekkel teljesen lényegtelen dolgokról. Többször elhangzik a filmben, hogy a sok felesleges beszélgetés miatt nem jut idő a tanításra. De hát minek is bármit tanítani, amikor az a lényeg, hogy jól érezze magát a gyermek?!