Vannak olyan filmek, amelyek valamilyen okból, egy belső motivációból elkészülnek, ám a nézők már nem az alkotói szándék szerinti mondanivalót látják, hanem valami teljesen mást. Ilyen film Lauren Cantet 2008-as műve, Az osztály, amelyben az alkotói szándék az volt, hogy a tanári szakma nehézségeiről és sikereiről számoljon be, ehelyett a liberális oktatás teljes csődjének pontos látlelete lett a film. Tizenkét éve ezért még egy Arany Pálma is járt a cannes-i fesztiválon.
François Bégaudeau, Az osztály című 2008-as francia film főszereplője nem színész, hanem pedagógus. Saját írásából többedmagával készítette el a film forgatókönyvét, majd el is játszotta önmagát, éppen hogy csak nem ő rendezte a filmet. Ő valami olyasmiről akart filmet forgatni, hogy nehéz a helyzet a külvárosi iskolákban, de ennek ellenére a tanárokat a legjobb szándék, a kitartás és a tolerancia jellemzi. Ehelyett valami teljesen más született. Egy kiáltvány, amely feketén-fehéren bemutatja, mi a baj az oktatással, amely egyre inkább liberális lesz.
Mivel Bégaudeau nem győzte hangsúlyozni, hogy ez a történet valóságos alapokon nyugszik, a néző tanúja lehet annak, hogyan nem lehet tanítani. A film elején már megjelenik az első égbekiáltó tanári hiba, amelyet a nézők jelentős többsége azonnal észre is szokott venni. Egy fiatal fekete fiú ugyanis az első tanórán kijelenti, hogy ő nem hajlandó jegyzetelni, majd otthon lemásolja. Erre a tanár – azonfelül, hogy évődik vele kicsit, hogy úgyse fogja lemásolni – ráhagyja. Nehogy szegény diák rosszul érezze magát: ő biztosan nem az a jegyzetelős típus. Majd a film végén kirúgják a szerencsétlent, mert nemcsak nem csinált semmit az egész tanévben, hanem még rendetlenkedett is.
Fotó: Cirko Film
A filmben tehát önmaga ellen fordul a szürreálisan eltúlzott tolerancia. Aki ugyanis nem jegyzetel, az nem figyel az órán. Aki nem figyel, az előbb-utóbb unatkozni fog. Aki pedig unatkozik, az szórakoztatni kezdi (intelligenciájához mérten) magát és a környezetet. Ez zavarja az órát, és egyre lejjebb húzza a többiek teljesítményét. A fiatal fekete fiú anyukája, amikor a fegyelmi tárgyaláson szembesül azzal, hogy fia nem tanul és rendetlen, nem ért semmit. Otthon ugyanis rendes a gyerek: segítőkész, foglalkozik a háztartással, gondoskodik a testvéreiről. A néző azonnal tudja, mi a rejtély kulcsa. Otthon ugyanis nem lehet visszabeszélni, nemet mondani. Otthon kivívták a tiszteletet a szülők. Az iskolában is ki kellett volna vívni az első órán a tanárnak. Megmondani, hogy vagy jegyzetel, vagy mehet a kisegítőbe.
