időjárás 4°C Ferenc , Olívia 2022. december 3.
logo

Ferenc József: „A rókát sajnos elveszítettük”

Nagy Koppány Zsolt
2020.09.21. 07:45
Ferenc József: „A rókát sajnos elveszítettük”

Az uralkodással párosuló örömökkel együtt jár, hogy a közrendű népek kíváncsi sora folyton mindenbe beleüti az orrát, és mindent tudni akar a királyi, császári, fejedelmi családokról, a hálószobatitkoktól a legbensőbb családi érzések meglétéig vagy éppenséggel hiányáig. Ennél jóval többet kapunk a Drága Rudolf – Ferenc József és Sisi levelei fiukhoz című könyvben.

A lelkiismeretes kutatók gondosan összegyűjtenek minden rendelkezésre álló vagy nehezebben megszerezhető dokumentumot, és jegyzetekkel ellátva a közönség elé bocsátják, így aztán a legapróbb rezdülésekről is tudni lehet, és ha mindezt a „kiegészítő információt” összepárosítjuk a történelmi tudásunk nagyobb léptékű tényeivel, szinte hibátlan képet kapunk a korabeli élet rezdüléseiről és a fejedelmi családok mindennapjairól.

Engem elsősorban az ilyesmi érdekel: mindaz, amiről lehámlik a történelmi máz, és a hétköznapi élet apró érdekességeinek megismerhetőségével kecsegtet. Persze proletár indulattal jóízűeket lehet bosszankodni azon, micsoda problémáik voltak ezeknek a fejedelmi népeknek (1877. január 12-én Budán kelt levelében például így panaszkodik Ferenc József fiának: „Itt mindig ugyanaz az enyhe időjárás van, plusz kettő és öt fok között, a városban pedig majdnem naponta erős köd, de a vidéken, a Dunától távolabb már nincsen. Eddig három vadászaton vettem részt, hétfőn Taxis herceggel és Némethyvel, a Mama nélkül, meet a Pascal-malomnál, egészen sűrű ködben. A szép és eléggé erős runn alatt szinte egy csapásra kivágtáztunk a ködből a legfényesebb napsütésre. Pompás egy effektus volt. A rókát sajnos elveszítettük a huntsmann ügyetlensége miatt”), de jobb, ha figyelünk, és – mint mindenből, amit olvasunk, hiszen ezért olvasunk! – megpróbálunk tanulni belőle valamit. Tanulni pedig rengeteget lehet belőle: nemcsak a szó szoros értelmében történelmet (olyan színvonalú előszó és szövegközi magyarázó szöveg szerepel a kötetben, amilyent nagyon régen nem láttam egyetlen hasonló kiadványban sem – egészen elképesztő szaktudás mutatkozik meg itt a történelmi tényeken túl a gyermekkori pszichológiai ismereteken át a több tudományághoz is tartozó családdinamika működéséről), hanem konkrétan a levelekből azt is, hogy az elképzelé­seink vagy esetleges előzetes várakozásaink ellenében micsoda – a szövegek alapján legalábbis – szeretettel fordult a császári pár a gyermeke felé, és milyen választékosan tudta ezt a címzett tudomására hozni. Különösen Ferenc Józsefre igaz ez – Erzsébetnek túl sok problémája volt –, aki helyenként így elragadtatja magát: „Én is nagyon egyedül érzem magam itt (Kelt Budán, 1871. január 13-án), és vágyom a pillanatra, amikor együtt lehetek veled. A tél itt is, mint az idén mindenütt, különösen szomorú és szigorú. Majdnem mindig köd van, és sokszor esik a hó.” Bizony, már-már költészet.

De a könyvből engem mégis az előszó nyűgöz le leginkább, mely szerint a Habsburg-dinasztia levelezése „a történelmi információkon túlme­nően érdekes olvasmányként is szolgálhat, közvetlen bepillantást nyújtva a Habsburg-dinasztia uralkodójának és közvetlen családjának privát szférájába […] Egyúttal egy más [szülői] perspektívából biztosít lehetőséget az uralkodócsalád hétköznapjaiba való betekintésre, illetve alkalmas arra is, hogy az egyes családtagok közötti kapcsolatrendszert is a maga teljességében, hitelességében láttassa.” Utána a levelek olvasása külön élvezet, és az összkép meg a levont tapasztalat messze túlmutat az egyszeri polgárembernek a recenzió elején felvázolt felületes kíváncsiskodásának kielégítésén.

Drága Rudolf – Ferenc József és Sisi levelei fiukhoz. Ismertető szövegek: Vér Eszter Virág. Szépmíves Könyvek, Budapest, 2020.

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.