Már a programfüzet kézhezvételekor a bőség zavarával küzdöttünk, és ez nem lehetett másként a fesztivál többi látogatójával sem. Többeket láttunk egy-egy eseményről kijőve megállni és vitatkozni a füzetke böngészése közben, hogy merre tovább, mi legyen a következő helyszín. Nagyon jó ötlet, és ez a fesztivál korábbi igazgatójának, Márta Istvánnak, de az újnak, Pataki Andrásnak is javára írható, hogy rengeteg volt az állandó, mindennap, illetve egész nap látogatható program, így például aki lekéste a HP udvarban immár hagyományosan szombaton 11 órától látogatható Szatyor Győző-tárlat megnyitóját, magát a kiállítást vasárnap estig megtekinthette, és Hoppál Péter országgyűlési képviselő, a fesztivál egyik alapítója, ötletgazdája készséggel bemutatta soron kívül is az érdeklődőknek az ormánsági képzőművész metszeteit és fafaragásait, amelyek a hagyományos életforma pusztulásának mementói. Sőt elmesélte azoknak a díszes ládáknak „szökrönyöknek” a történetét is, amelyek szintén a kiállítótérré avanzsált pajtában láthatók.
Néhány portával arrébb bárki megtekinthette az Ormánság épített és gazdálkodási örökségének újra használatbavételét, ugyanis ott egy parasztház rekonstrukciója és ökológiai kert építése folyik. Bozsits József viszont nemcsak hogy minden kérdésre válaszolt, és a közösségi térré átépített istálló hófehér falára levetítette az ilyen volt, ilyen lesz fotó-összeállítást, hanem a tésenfai Kossuth utca 72.-ből a szaporcai Cifra Házba irányította a betérőket, ahol nemcsak meg lehetett kóstolni a hagyományos cigány konyha finomságait, hanem egymást követték az interaktív műhelyfoglalkozások, sőt egy Szaporcán gyűjtött mesével is megismerkedhettek az érdeklődők.
Mi már itthon elterveztük, hogy Gál Tamás felvidéki színművész három különböző helyszínre tervezett három különböző előadását mindenképpen megnézzük. Sajnos a járványhelyzet miatt a Komáromi Jókai Színház igazgatója nem tudott eljönni, így a Boka Színház alapítója, Boka Gábor ugrott be egy Petőfi- és egy Arany János-költemény előadásával.
