Végre egy igazán jó film

Készült végre egy okos művészfilm arról, milyen folyamatok zajlanak egy nőben akkor, ha a modern kor elvárásainak és a gyermekkori álmainak szépen megfelelve feladja addigi életét, családját, és űrhajósként – amely nagyon is értékelhető szimbolikusan is – elindul a világűr felé. A film érdekessége, hogy nem ítélkezik a gyermekét elhagyó anya felett, de kegyetlen őszinteséggel a nézők elé tárja, hogy a karrierista anya – mielőtt még kilőtték volna az űrbe – , már rég elhanyagolta érzelmileg a családját. A film végén viszont ígéri, hogy visszatér.

A film – melynek nagysága abban áll, hogy inkább tanulságosan, mint ítéletekkel telve – bemutatja, hogy amikor a lányka az apához kerül, szép lassan kivirul, sőt, kitűnő lesz matekból. Az apa is űrkutató, ő is matekzseni, csak ő a földön jár, laborban dolgozik. Eva Green egészen elképesztő lelki fejlődési folyamatot mutat be a mozivásznon: egy anyát, aki gyermeke apjától tanulja meg, hogy mi a felelősségvállalás. A kislányt egyébként Stellának hívják, a név jelentése csillag. Ez a film arról szól, hogy erre a csillagra is izgalmas utazás eljutni, és sokkal közelebb is van, mint a Hold, a Mars vagy a Vénusz.

Fotó: Vertigo Media