„Régóta hiszek abban, hogy fontos, hogy hazám költészete szorosabban kapcsolódjék a nem-angolul beszélő világhoz, különösen Európához, a hatalmas irodalmi tevékenységének szélességével és mélységével” – fogalmazott Ross Gillett a Gondolában Molnár Pálnak adott interjújában, amelyben felelevenítette a magyar költészettel való találkozását.
A Penguin Modern European Poets sorozatban, amelyet főleg az 1970-es években adtak ki, olvasott mások mellett Weöres Sándort, Juhász Ferencet és nagy kedvencét, Radnóti Miklóst.
„A magyar költészet mélyebb történetéről azonban nem volt tudomásom, amíg Balassi Bálintot a néhai és sajnos hiányzó Arthur Kapantzian, a Balassi-fordítási kezdeményezésben munkatársam meg nem ismertette velem” – árulta el a műfordító, hozzáfűzve: van egy költő, aki Shakespeare és Cervantes kortársa volt, és akit sokkal szélesebb körben meg kell ismertetni mint a XVI. századi irodalom kulcsfiguráját.
„Balassi Bálint e gyönyörű költeményei esetében úgy döntöttem, hogy a rímek olyan fontosak, hogy nagyon sokat fogok belefektetni a munkába azért, hogy angolul a lehető legelegánsabbak és természetesebbek legyenek, még akkor is, ha ez néha eltávolodást jelent az eredeti pontos jelentéstől. Elhatároztam azonban, hogy a lehető leghívebb maradok az eredeti versek szelleméhez és hangvételéhez” – avatta be a munka részleteibe az olvasókat Ross Gillett, aki megható történetet mesélt egy Ausztráliába szakadt magyarról.
„A munka során kapcsolatba léptem egy idős hölggyel, aki a városomban él és Magyarországon született. Nagyon meglepett és lenyűgözött az a tény, hogy amint megemlítettem Balassi Bálintot, elkezdte magyarul szavalni azt a verset, amelynek angol címe In Praise of Julia, azaz Hogy Júliára talála... A magyarországi iskolában tanulta, és még mindig tudta fejből.
Abban a pillanatban jöttem rá, hogy Balassi mennyire nagy költő a magyar nép számára.”
