Külön figyelmet érdemel a finom, áthallásos humor: „Ez szintén jó példa arra, hogy a spekulatív fikció hogyan hasznosítja a biológiai vagy technológiai jelenségeket az epidemiológiai gondolkodással többféle kapcsolatot is fenntartva, és akkor még nem is melítettük a járvány-szcenáriókat a vámpírirodalomban és a horrorban, vagy az olyan evidens példákat, mint Michael Chrichton Az Androméda-törzs, Connie Willis Ítélet Könyve, Nick Cutter Mélység, Stephen King Végítélet, Robin Cook Járvány, Laurell K. Hamilton Ragály Vagy Joe Hill Spóra című regényei. Vagyis ha epidemiológiai szempontból vetünk egy pillantást a populáris irodalomra, az említett kategóriák újabb és újabb virulens variációival találkozhatunk.”
Számomra a Karanténkultúra és járványvilág második ciklusának írásai (ezek egytől egyig tanulmányok) az igazán érdekesek, mert ott kinyílik a látószög, és míg az első részben könnyen a múlt homályába vesző „karanténkulturális” jelenségekről ír a szerző – kíváncsi vagyok, elavul(hat)-e ez a könyv, el tud-e avulni; szerintem nem: sőt, nemcsak emlék és lenyomat egy sokkolóan újszerű jelenségről, hanem afféle felkészülési kézikönyvvé is válik, válhat újabb járványidőszakokra nézvést –, addig a második rész a tudományos alaposság igényével fordul tárgya – tárgyai: a (pop)kulturális térben szétszóródva legelésző, mérhető és mérni való jelenségek és alkotások – felé. Értékelő és elemző jellegén túl az is érdeme ennek a résznek, hogy afféle katalógusként funkcionál: melyek azok a filmek, regények, amelyeket feltétlenül érdemes megnézni, elolvasni ezzel a mindannyiunk életét nagy történetként meghatározó korszakkal?, időszakkal?, járvánnyal kapcsolatban.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!