Az olaszok és a magyarok után a németek is feldolgozták azt a történetet, amelyben három pár és egy egyedülálló férfi úgy dönt, a szokásos esti csevegős vacsorájukat feldobják azzal, hogy mindenki kirakja az asztalra a mobiltelefonját, és akinek hívása vagy üzenete érkezik, az megosztja a többiekkel, az üzenetet felolvassák, a telefonhívásokat pedig kihangosítják. Mindez szembesít a mai kor legnagyobb hazugságával, hogy a közösségi médiumokban feltárt élet egy nyilvános élet, miközben persze ez nem igaz, a problémák továbbra is a szőnyeg alatt maradnak. Már az alapszituáció arra készteti a nézőt, hogy azt gondolja, az okostelefonok „kinyitásával” ártatlan vagy nem is olyan ártatlan flörtök derülnek majd ki, amelyek az internet anonim vagy nem is olyan anonim világában zajlanak. Az eredeti olasz mű erre is helyezi a hangsúlyt, a flörtökre és azok kezelésére, a mostani német feldolgozás viszont sokkal inkább szól a barátságról, valamint arról, micsoda felszabadító erővel bír, ha megosztjuk valódi problémáinkat a partnerünkkel. A filmben ugyanis a párok nem őszinték egymással, az egyedülálló férfi pedig barátai előtt is hazudozik, sőt igazából még önmagával sem képes szembenézni.
Fotó: mafab
A film egyik legkarizmatikusabb szereplője egy pszichológusnő, aki éppen életkori válságát éli, férjétől elhidegült, ráadásul nem tudja kezelni kapcsolatát a kamaszlányával. A férje tétlenül nézi a problémáikat, viszont a lányával sikerült igazi apa-lánya kapcsolatot kialakítania. A másik pár a mai modern társadalom elvárásai szerint próbál élni, teljesen sikertelenül. Az apa otthon van a csecsemővel, a feminista anya meg dolgozik. Ám egyikük se boldog. A nő leginkább anya lenne, a férfi pedig dolgozna. A harmadik pár férfi tagja egy taxis, igazi vesztes típus, nem egy erős jellem, nem igazán rendelkezik önismerettel, párja egy sokkal fiatalabb, ezotériával foglalkozó lány. A három kapcsolat közül ez utóbbi a német filmrendező szerint is reménytelen. Az igazán izgalmas viszont az, hogy a másik két kapcsolat hogyan alakul akkor, ha a mobiltelefonos játék révén a felszínre kerülnek az élet problémái. Az olasz, a magyar és a német feldolgozás közül ez utóbbi a legérdekesebb, ez a film mutatja be a legsokrétűbben a szituáció adta helyzeteket. Bora Dagtekin ebben a filmben bebizonyította, hogy nemcsak jó ritmusérzéke van, ami egy kamaradráma esetében létkérdés, hanem azt is, hogy színészeit biztos kézzel vezeti, ráadásul mindent tud a kamaradrámák dramaturgiai felépítéséről.
