
Még hosszan beszélgetünk családról, történelemről, múltról és jövőről, a közös dolgainkról.
Aztán kezet rázunk, szerencsét, áldást kívánunk, majd búcsút veszünk egymástól a kettős kereszt alatt. Tesszük a mihamarabbi viszontlátás reményében. És talán nem egyedül gondolom: ezekből a találkozásokból, beszélgetésekből, és ezekből a kettős keresztekből épül az ország. Nem puskából, paragrafusból, GDP-ből meg vasbetonból – az csak a körítés, amit muszájból el kell végezni. Az igazi ország, Álmos és Árpád új hazája, Szent István állama, rengeteg államférfink, gondolkodónk, művészünk látomása, ez az örökre szóló, szellemi létező belőlünk, mindnyájunk lelkéből ragyog föl újra és újra, és abból, ahogyan egymással bánunk.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!