Találkozások a kettős kereszt alatt

Hullámzó zalai dombok, erdők, ligetek ölelésében bújik meg Sénye, a csöndes, apró falucska. A Zalaegerszegtől kevesebb mint egyórás autóútra fekvő település a helyiek vendégszeretetéből és hagyományos összetartásából, valamint a falusi élet valóságát kereső betelepülők építő szándékából adódón menthetetlenül fejlődésre van ítélve.

Itt a fejlődés nem plázát, meg fitneszközpontot jelent, hanem a zalai kultúrtáj megismerésének őszinte vágyát, e föld tiszteletét, a tradíciók és az új impulzusok összekapcsolását. A dombon magyar lobogót lenget a szél, a völgyben újonnan állított, robosztus, tölgyfa kettős kereszt magasodik az egyik portán, rajta a trianoni évforduló dátumai, mívesen faragott magyar címer, és hazánk szétszakítását ábrázoló, finom réztábla.

A hazánk szétszakítását ábrázoló réztábla
Fotók: Klementné Ágnes

A trianoni emlékkereszt magánkezdeményezésből állíttatott, és nyomban többen az ügy mellé álltak, mint Fölföldi László, Sénye polgármestere, Bohár István, Zalaszentlászló polgármestere, Ágh István zalaszentgróti kőműves, Bóta Attila családtag vagy Orosz Mihály, aki színvonalas zenés-táncos éttermet vezet helyben, és remek ízléssel szervez szórakoztató és tartalmas koncerteket, illetve különböző programokat minden környékbelinek és odalátogatónak.

A kezdeményezés atyja, avagy ötletgazdája pedig Németh Alajos, Mosonmagyaróvárról származó fafaragó. Régi vágású értelmiségi, tekintélyt és megbízhatóságot sugárzó tanárember, akiben ösztönösen él a közösségteremtés vágya a hagyományok megtartó erejének segítségével. Le sem tagadhatná pedagógus voltát, mikor az emlékkeresztről beszél: – Mosonmagyaróváron ugyanilyen keresztet állítottunk 2003-ban, és ez remek baráti közösséget hozott össze. Nem csak a trianoni megemlékezéseken találkoztunk, egész életünket meghatározták ezek a kapcsolatok. Most is jönnek barátaink a mosonmagyaróvári Trianon Kereszt Társaságtól az avatásra, bár idén a vírus miatt nem tudunk nagyobb létszámú, méltó megemlékezést tartani. Reméljük, jövőre ünnepélyesebben meg tudunk emlékezni Trianonról, ha nem is a századik, de a 101. évfordulóról. Mikor vőm lelkesedére nekiálltunk a keresztnek, rengetegen nyújtottak segítséget, hogy, ha nem is június 4-én, de mindenképpen 2020-ban, fel tudtuk állítani, és át tudjuk adni a falunak – részletezi a kezdeményező.

A kereszt Németh Alajos családjának birtokán áll, de elhelyezkedésével teljes mértékben a köztér, a falu felé nyit, teljesen alátámasztva faragója szándékát, hogy ne csak a család érezze magáénak az emlékhelyet: – Itt faragtunk az udvaron az unokáimmal, a lányaim is dolgoztak rajta, mindenki beletett egy kis munkát. Igaz, hogy a mi udvarunkon áll, de a hely kínálta magát, hisz ahogy valaki betér a faluba, rögtön megpillantja (éjjeli világítást is kap hamarosan) a keresztény közösség e jelképét. Olyan jelkép ez, amire minden magyarnak emlékezni kell, függetlenül a száz évtől. Sok külföldi is lakik itt, fontos, hogy ők is megtudják, mit jelentenek ezek az emlékhelyek. Zala megyét ugyan nem, de például minket, Győr-Moson-Sopron megyeieket fájdalmasan érintett Trianon. És nemcsak az emlékezésről van szó, hanem a közös történelmi emlékezetből kiinduló beszélgetésekről, találkozásokról. Ezekben a nyugodt, zalai falvakban valódi emberi közösségek születnek – a családom az 1400-as évek óta Mosonmagyaróváron él, de már nem oda van honvágyam, hanem ide. Ott otthon, itt pedig itthon vagyok – vall kötődéseiről Németh Alajos.

Fölföldi László Sénnye polgármestere és a kettős kereszt megálmodója Németh Alajos

Még hosszan beszélgetünk családról, történelemről, múltról és jövőről, a közös dolgainkról.

Aztán kezet rázunk, szerencsét, áldást kívánunk, majd búcsút veszünk egymástól a kettős kereszt alatt. Tesszük a mihamarabbi viszontlátás reményében. És talán nem egyedül gondolom: ezekből a találkozásokból, beszélgetésekből, és ezekből a kettős keresztekből épül az ország. Nem puskából, paragrafusból, GDP-ből meg vasbetonból – az csak a körítés, amit muszájból el kell végezni. Az igazi ország, Álmos és Árpád új hazája, Szent István állama, rengeteg államférfink, gondolkodónk, művészünk látomása, ez az örökre szóló, szellemi létező belőlünk, mindnyájunk lelkéből ragyog föl újra és újra, és abból, ahogyan egymással bánunk.