Tímárműhely maradványai az egykori szegedi várban

A Móra Ferenc Múzeum Szeged szívében, a Tisza-parton fekszik, patinás épülete a városkép meghatározó része. Az intézmény a régió kiemelkedő kulturális központja. Állandó és folyamatosan megújuló időszaki kiállításai mellett komoly régészeti, néprajzi, irodalomtörténeti, történettudományi, természettudományi és numizmatikai kutatómunka folyik a Kultúrpalota falai között.

Régészeti feltárás során egy török kori tímárműhely maradványait találták meg a közelmúltban az egykori szegedi várban a múzeum régészei. A lelet azért is különleges, mert épített falú örökséget az eddigi, a várat érintő feltárások során még nem találtak. A műhely maradványait a Móra-múzeum régészei mutatták be az újságíróknak.

Török uralom

A szegedi vár a tatárjárást követően hosszú évszázadokon át fontos szerepet töltött be a város életében. A török elleni háború idején nagy csaták zajlottak a várfalakon. Az 1800-as évek második felében a leghíresebb betyár, Rózsa Sándor öt éven keresztül raboskodott a vár tömlöcében. Az erődítmény sorsát végül az 1879-es nagy árvíz pecsételte meg.

Az oszmán csapatok 1542-ben sikeresen megostromolták a várat. Visszavételére az elmenekült bíró a környékbeli hajdúk és a lakosság erejében bízva kísérletet tett. A várost 1552 elején sikerült is visszafoglalniuk, de az erős várfalak mögé húzódó védők visszaverték rohamukat. A sikertől fellelkesült magyarok nyílt csatába bocsátkoztak a várbeliek felmentésére érkezett budai pasa hada ellen. A harcedzett janicsárok és szpáhik végül legyőzték a magyar katonákat, így Szeged másfél évszázadra török uralom alá került.

A lelet

1999 óta zajlanak feltárások Szeged belvárosában, mely során a régészek az egykori vár falait kutatják. Az egykori épület egy XIX. századi járda alatt feküdt, mely a török korban működhetett. A falak egy részét, különböző cserzőgödröket is feltártak. Egy épített falú cserzőmedence is előkerült, ahová a kikészítésre váró bőröket lógathatták be. Emellett sok török kori kerámiaanyag is a felszínre bukkant.

Fotók: Móra Ferenc Múzeum

– A tímárműhely részei több fázisban épülhettek, így különböző korúak. Az alaprészek a török kor elején készülhettek, egy későbbi fázisként kerülhetett kialakításra az épített falú cserzőmedence, melyhez a barokk korban építettek további falakat – mondta el Löffler Zsuzsanna, a Móra Ferenc Múzeum régésze, az ásatás koordinátora. A feltárás során főként kerámiákat találtak, melyeket hamarosan átmosnak, megtisztítanak, és ha szükséges, restaurálni is fognak.

Bőrcserzési eljárások

– A bőrcserzésnek kétfajta eljárása létezett ebben a korban: a meszezéses és a növényi cserzéses technika. A feltárás során a növényi eljárásra utaló nyomokat találtunk, a gödrök alján ugyanis egy sötét réteg látható, mely valószínűleg több rétegben leterített csertölgy maradványa lehet – magyarázta az ásatás másik koordinátora, Molnár Csilla régész. Mint kiderült, különböző, a cserzéshez használt eszközök is előkerültek, mint például a szarvasmarha állkapocs levágott részei, mellyel kaparták, tisztították a bőröket. A régészek mindezek mellett megtalálták a cserzőmedence gerendafészkeit is. Ezek tarthatták azokat a gerendákat, melyekről a bőröket lógatták a medencébe.

Löffler Zsuzsanna azt is elmondta, hogy a tímárműhely feltárása során korábbi korszakok maradványait is megtalálták, melyeknek azonban még zajlik a kormeghatározása: – Különböző középkori gödröket, árokrendszert is találtunk, valamint egy sírt is, melyben egy gyermek feküdt, kezén egy bronz karpereccel – tudtuk meg a régésztől.

A régészeti feltárást a Móra Ferenc Múzeum körül zajló parképítési munkálatok miatt végzik el. A múzeum és a vár, valamint a kőtár épülete az elmúlt másfél évben szintén megújult: augusztus közepén nyitották meg újra kapuikat a szegedi belvárosban.