Mirtse Zsuzsa tükrébe nézni tizenháromszor

Lebirkózhatatlan a lapokon ördöglámpásként átvilágító derű, a súlyos meséket humoros fordulatok ellenpontozzák.

S ha már királylány, mi másra várna, mint hogy eljöjjön érte a királyfi. De találkoznak-e egymással korunk marokba mélyedői? „Ezer sugár találkozik az űrben / s a katlan mélyében ezer varázs / s ezer meg ezer búzaszem a csűrben. / Csak a sorsok közt nincs találkozás”

– mondhatjuk el itt is Weöres Sándorral.

Erőteljes motívum az erdő is. Első pillantásra Jung lélekerdejének tűnik, mely sötét és áthatolhatatlan, az a sűrű, melybe a szerzővel bele-beletévedünk. De aztán mintha Dante eredje lenne inkább, mely ott vár ránk az emberélet útjának felén. A küllemében is tündérasszonyszerű szerző pedig elkiáltja a varázsigét: „Legyen enyém minden erdő!” Elég-e a szó s az elhatározás, hogy a sűrű erdők mélyére elinduljunk?

Egyedi szófordulatokkal (nem tudott elfészkelődni a saját életében; nekimagamnak; árnyéksárkányok), merész stílustörésekkel („Ez marha jó!” – neveti el magát a királylány) tartja fenn a szerző a kötetében az első pillanattól kezdve zümmögő magasfeszültséget, amelyben erős áramütést szenved, akit kiüt a nyeregből, ha szembejön vele a zöld lovag. Mert szembejön, sűrűn, s a fejünket követeli. Szembejönnek a fér­fiak, akik nem tudják megváltoztatni az életüket, mert „fiúkák inkább, akárhány évesek is”. És Tökéletes Királylányok, aki egyetlenegy, a legkevésbé sem tökéletes, állandóan elégedetlen királylány.

– Milyen világ ez? – kérdezhetjük, együtt Mirtse Zsuzsa életbefáradt hősei­­vel. Milyen világ ez, amelyben „nem nevelnek gyereket, hiszen maguk is gyereknek vélik magukat. Így halnak meg életük végén: nem élik meg felnőttkorukat. […] Egy nehéz batyut hord mindegyik, de erről nem beszélhetnek.”

Milyen útravalóval szolgál egy ilyen világ a tizenhárom éves királylányoknak? Miféle királyfikra várhatnak? Olyanokra, akik „nem is voltak képesek valójában harcolni érte, inkább csak megalkudtak azzal, amit elérhettek. Az elszégyellt idővel.”

Lebirkózhatatlan, a lapokon ördöglámpásként átvilágító derű s a színes ceruzák mellett – sajnálatos fogyatékossága kortárs irodalmunknak, hogy erre csak kevés szerző képes – humoros fordulatok ellenpontozzák e súlyos meséket. Például egy rigó megrajzolásakor: „A feje kicsit nagyra sikerült, nem baj, majd távolabbról nézem.” Vagy a feldühödött királylány, aki sorban mindenét a királyfihoz vagdossa: „Még az öltözőasztalát is próbálta hozzávágni, csak azt nem bírta el.”

A költőként és szerkesztőként is ismert Mirtse Zsuzsa már 2004-es, első kötetében is mitikus, hasonló kérdéseket boncolgató mesékkel jelentkezett. Könyvei, melyeket Jankovics Marcell is illusztrált, magas igénnyel kidolgozott munkák. Békés Rozi valóban mesekönyvbe illő illusztrációi kifinomult és igényes ábrázolással emelik a kötet színvonalát. Nőies figyelmességgel még arról is gondoskodik, hogy az utolsó oldalon, a tartalomjegyzéknél egy nyitott ajtón kiengedje a kötetből az olvasót – a hamarosan megjelenő második kiadásban is.

Már aki képes rá, hogy egy éles, tiszta tükörben szembesüljön valós énjével, anélkül, hogy a földhöz teremtené, mint a mesebeli királylány – aki képes erre, egymás után tizenháromszor.

Mirtse Zsuzsa: Tizenhárom bűvös tükör – Mesék felnőtteknek. Magyar Napló, Budapest, 2019.

Könyvbemutató

A Magyar Napló Kiadó szeretettel vár minden kedves érdeklődőt Mirtse Zsuzsa Tizenhárom bűvös tükör című mesekönyvének felolvasóestjére 2020. október 8-án, csütörtökön 18 órakor a Magyar Napló Könyvesboltba (1085 Budapest, József körút 70., Józsefvárosi Galéria). Közreműködik Bíró Gergely, a kötet szerkesztője.