Politikai téren Mária Terézia apja halálakor korántsem jó kilátások közepette vehette át az irányítást. A bajor uralkodó francia támogatással a háta mögött trónigénnyel lépett fel, míg az ifjú porosz király, II. Frigyes Sziléziáért cserébe lett volna csak hajlandó támogatni Mária Teréziát. A Habsburg Monarchia és a Magyar Királyság sorsa a harctéren dőlt el. A magyar rendek támogatásukról biztosították a királynőt, ami sokezer szurony és szabálya mellett bőséges élelmet és takarmányt is jelentett a hadsereg számára. Habár tehetségtelen hadvezérei – első sorban saját sógora, Lotaringiai Károly Sándor – miatt a hadsereget jelentős csapások érték, de a királynő kitartása meghozta gyümölcsét, hosszú, kimerítő háború árán, de meg tudta tartani hatalmát, de Sziléziáról le kellett mondania. Utóbbiba sohasem tudott belenyugodni, még egy hosszú, véres háborút is indított a visszaszerzéséért, de végül nem járt sikerrel.
Fotó: Wikipedia
A belügyek tekintetében Mária Terézia sohasem felejtette el a magyaroknak, hogy a végveszélyben kiálltak mellette. Ez azonban nem jelenti azt, hogy végig harmonikus lett volna a kapcsolat a magyar rendekkel. Maga a királynő személyében nem nevezhető a felvilágosodás hívének, de miniszterei és tanácsadói között sok újító gondolkodású államférfit találunk, akik segítségével az ideális kormányzási formát szerette volna megtalálni. A közigazgatási és a pénzügyek egyesítése Haugwitz reformjai révén azonban nem bizonyult sikeresnek, így rövid időn belül visszatért a hagyományos igazgatási forma.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!