„Annyira szerettem a táncot, hogy azt mondtam, ha beledöglöm is, csinálom. Éreztem, hogy erre születtem” – nyilatkozta Róna Viktor 1992-ben. Előnytelen fizikai adottságai, erőtlen-puhány izomzata, alacsony termete, nem különösebben jó lábai nem predesztinálták a balett-táncosi hivatásra: „A legkisebb és leggyöngébb gyerek voltam az osztályban. Tizennégy évesen úgy néztem ki, mint aki csak tizenkettő. A moziba nem engedtek be tizenhat évesen” – emlékezett 1991-ben. (Horeczky Krisztina: Róna Viktor hercegsége, 1. rész)
A kötet vázát a művész életrajza adja, amelyet hosszú kutatómunkával állítottak össze. Ezt egészítik ki az idézetek, interjúk és korabeli anyagokat is tettek a szövegbe. Gara Márk írt esszét a könyvben Róna Viktorról, pályaképe alapján elhelyezve őt a nemzetközi és a hazai tánctörténetben. – Róna Viktor már sztársága idején pedagógiai tanulmányokat folytatott, és ahogy a színpadról lejött, úgy ment be a próbaterembe, és lett balettmesterként is világhírű – mondta a tánctörténész. – Róna Viktor egyszerre volt nemzetközi léptékű, világhírű táncos, és létezett ebben a mátrixban, tehát a vasfüggöny mindkét oldalán, úgy, hogy mellette a jellemét, a becsületét sem vesztette el. A kiállítás és a könyv is fellebbenti a fátylat arról, hogyan lehetett ezt a pompás pályaívet így, ennek a kettősségnek jegyében leírni.
A kötet felelős szerkesztője Bánóczy Varga Andrea, a kiállítás vizuális tervezése és a kötet tipográfiai terve Czeizel Balázs munkája.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!