„York napsütése rosszkedvünk telét / Tündöklő nyárrá változtatta át.” A tárcaíró a minap ezzel a mondattal ébredt. Legalábbis a reggeli kávézás közben ez a Shakespeare-idézet jutott az eszébe, miközben arról olvasott, hogy vajon elcsalták-e a választásokat abban az országban, amely a demokrácia hazájának vallja magát. A tárcaíró rögvest meg is nézte, hogyan folytatódik az idézet, mert nem emlékezett pontosan. „Családunkról már elvonult a köd / S alámerült az óceán szívébe. / Most homlokunkon győztes koszorú, / Diadalemlék csorba fegyverünk, / Vad riadónkból víg vacsora lett / És édes dallam szörnyű indulónkból.” Igen, a világirodalom legnagyobb szörnyetege, Shakespeare III. Richárdja lép színre ezekkel a szavakkal. Egyébként a minap, amikor a tárcaíró még szabadságon volt, egészen különös hangulatba került rosszkedvének telén. Akkor még nem zártak be a mozik és a színházak, egy Nick Cave-koncertfilmre be is ült. Persze életének asszonya kezét nem foghatta, mert a mellette lévő két szék le volt fóliázva, de még így is át lehetett nyúlni a székeken, ha némi megerősítő érintésre volt szüksége az embernek. A tárcaíró rosszkedvének telét Nick Cave se aranyozta be, mert csak melankolikus zenéket adott elő, viszont a lefóliázott székek mellett úgy érezte magát, mintha búcsúzna tőle az európai kultúra. Lassan minden értéket lefóliáznak, a tárcaíró is úgy érezte magát, hogy őt is lefóliázza Nick Cave, aki, bár még énekel valamilyen Istenről, de a nevét már biztosan elfelejtette.
Megválasztották az Opera új örökös tagjait
Díjátadóval ünnepelte Erkel Ferenc születésnapját a dalszínház.