Écsi Gyöngyi elmondta, hogy ezeket szinte egyáltalán nem énekelték. – Van néhány, például a Bagolyasszony, amelyet nyári napforduló, Szentiván alkalmából énekelnek, a szerelmi dalnak tűnő Virágok vetélkedését szintén. A Hej, révész, révészt pedig lakodalmakban énekelték – a leánykérést akkoriban a halálhoz hasonlították, ez a közvetítő szerepet betöltő révész lehet maga Jézus Krisztus, aki átvisz a folyó túlpartjára. Eszembe jut erről Nagy László verse is: ki viszi át a szerelmet…? Üzenetében nagyon hasonló – részletezte az énekesnő.
– Kicsoda a Bagolyasszony? – kérdeztem rá. – A szövegnek csak töredéke maradt fönn. Ebből annyit látunk: valaki magányosan, férjét-gyermekét elhagyva egy sötét helyen van. Először gondolhatunk egy konkrét női sorsra, az elveszett élet, nőiség siratására. Nem lehet megmondani, konkrétan kiről van szó, meg kellene nézni a bagolyasszony szimbólumot egészen a sumér ábrákig visszamenően: hogy s mint használták? Mindenesetre nagyon szeretem énekelni, akkor is, ha pontosan megfogalmazhatatlan – ez egy női alapérzés – árulta el Écsi Gyöngyi.
Előadó-művészeti szinten nagyon ritka az, hogy valaki ennyire önfeladó módon nem egy művészi egót, hanem egy közvetítő szerepet képvisel. Erre a felvetésre Écsi Gyöngyi elmondta, hogy Kátai Zoltánnak és neki is maga az anyag volt fontos. – Ő úgy volt vele, hogy nem hozza már lázba semmi. Aztán elkezdtem neki ezt énekelni, és rögtön hozta a kobozt. Az anyag a fontos, mi „postások” vagyunk. Egyébként szó volt arról is korábban, hogy Balassit énekeljünk, de az nem az én területem, és semmi olyat nem akarok csinálni, amivel „megbántanám” az anyagot, amihez hozzányúlok. A zoboralji balladákban otthon vagyok. Ezek kis imádságok mindannyiunk számára, hogy ne maradjunk az űrben a fájdalmunkkal, a kérdéseinkkel. Kemény életsorsok, történetek ezek, amiket ha meghallunk, helyre kerül a saját életünk is, más oldalról látjuk, kik vagyunk, mi történik az életünkben, ha látjuk, mi minden megtörténhet. És ez nem azért történik, hogy az ember belehaljon, meggyengüljön, kétségbeessen, hanem pont megerősít az úton. Lélekerősítő a ballada, amellett, hogy szomorú – zárta a beszélgetést Écsi Gyöngyi.
Écsi Gyöngyi és Kátai Zoltán: Virágom, véled elmegyek. Zoboralji népballadák. 2020.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!