„... drámai, tragikus, az élethelyzetekben összecsap, perlekedik a különböző vágy, érdek, és létfelfogás. […] Az értékes dallamokon túl ez a mindennapi élet fölötti magas lebegés is oka annak, hogy a magyar népballada talán a népköltészet csúcsa. […] Csak akkor éneklik, amikor nem alkalmasak az önkifejezésre a szavak és nem lehet hallgatagon maradni sem. Bár nem hallatszik ki a kiszáradt torok, a harapdáló bűntudat és az áldozat felvállalása, mégis személyesen érint, emlékeztet, karcot hagy a lelken.” Écsi Gyöngyi ritka kiváló kísérőszövegét idéztem a Virágom, véled elmegyek című, Kátai Zoltánnal közös, friss lemezükről. A felvidéki lelkész, teológus, népművelő, énekes és jól ismert énekmondónk együtt énekel középkori eredetű, zoboralján gyűjtött magyar népballadákat. Akad sokak által, zeneiskolában vagy átlagos énekórán hallott dal is, mint az egyetlen vígballada, a Házasuló királyfi (közismertebben Egyszer egy királyfi), vagy a Falba épített feleség. De ezek sem úgy szólnak, mint kötelező tananyag, az ismeretlenebbek – mint A csudahalott, A szeretet próbája vagy a Vétessék ki szóló szívem – meg pláne nem. Az idők legmélyéről szólnak ezek, olyan érzelmi-kultúrtörténeti rétegekből, amelyeknek a ma gyártott zenék-zenészek többsége soha a közelébe sem kerül.
Új magyar horrort is nézhet a Cinema City Filmünnepen
Közönségtalálkozókkal és filmklubbal is várják a közönséget.