A kamaradarab a hortobágyi kényszermunkatáborok nyomorúságos helyzetét, a magyar Gulagot tárja a nézők elé. Az 1952 nyarán történő cselekmény egyik főhőse az Ebesre Budapestről kitelepített öreg Herczeg Ferenc, a három alkalommal is irodalmi Nobel-díjra jelölt író, aki a Horthy-korszakban a Magyar Revíziós Liga elnökeként többször is követelte a trianoni békeparancs felülvizsgálatát. Másik főhőse egy középkorú asszony, akit az ávósok elleni tyukodi lázadás miatt 1951-ben Árkus-tanyára internáltak. Herczeg az akkori belügyminisztertől, Házi Árpádtól egy különös ajánlatot kap, miszerint ha önkritikát gyakorol a Trianonnal kapcsolatos nézeteit illetően, akkor hazaengedik. A tyukodi asszony éppen ekkor rendőri felügyelettel egy halott fiút kísér a tanyáról Ebesre, s igyekszik mindent megtenni annak érdekében, hogy illő módon legyen eltemetve. Egy hirtelen jött vihar a halottal együtt éppen abba az istállóba hajtja be, amelyikben igen puritán körülmények között az idős író van elszállásolva.
Fotó: Fekete István
Miközben az asszony feltárja az írónak a halott fiú tragédiáját, a Herczegnek felajánlott alku is felszínre kerül, ám Fazekas István Herczeg Ference nem alkuszik, hajlíthatatlan marad a zsarnoksággal szemben. Amikor azonban jobban megismeri az asszony és a tyukodi internáltak szenvedéseit, ráébred arra, hogy a zsarnokkal szemben kevés az igazság puszta kimondása: a krisztusi szeretet jegyében fogant konkrét tettek is szükségesek a gonoszság erőinek megfékezéséhez. Bemegy az ávósirodára, s a halottért, a szenvedő élőkért kész önkritikát gyakorolni. Ez a nem várt fordulat az ávóstisztben is felébreszti az emberséget.
A Gróf Széchenyi Család Alapítvány által létrehozott Széchenyi István Történelmi Vándorszínházról korábban itt írtunk.
