Számomra szerkesztőként az egyik legérdekesebb kérdés továbbra is Arany János szerepe a Tragédia történetében: „A Madách-filológia – írja Balogh Csaba – örök kérdése, hogy milyen mértékű és mélységű volt Arany János korrekciója. A Tragédia kritikai kiadásának mérlege szerint Arany a négyezer-egyszáztizenhét soros drámai költeményen ötezer-hétszáztizennyolc javítást ejtett, ezek közel háromnegyedében a helyesírást pontosította, huszonhárom százalékban pedig a kiadás szerkesztését segítette. Csupán a fennmaradó három százalék korlátozódik a stílusra, a szókincsre, és mindössze négy olyan, Aranytól származó sor látható Az ember tragédiájának szövegében, amelynek nincs közvetlen tartalmi előzménye.”
Fotó: Magyar Napló
Balogh Csaba azt is számbaveszi, milyen okokat találtak a kutatók és érdeklődők az évek során arra, hogy Arany a maga súlyával és tekintélyével miért foglalkozott ilyen szinte Madáchcsal, miért állt ki mellette az ismert mértékben: „A válaszok három fő csoportba sorolhatók. A géniusz Arany rögvest meglátta a Tragédia koncepciójának és kompozíciójának nagyszerűségét. A jámbor Arany megérezte, hogy kivételes műre talált, de aligha értette. Végül: a rafinált Arany azért vette szárnyai alá Madáchot, mert szövegjavításaival a saját ízlésére, világképére formálhatta a jó irodalmi nyersanyagnak bizonyuló Tragédiát, és biztos irodalmi közönségsikerrel öregbíthette a Kisfaludy Társaság hírnevét – magyar Goethét adva ezzel a magyar Olimposznak.”
De végső soron csupán a filológusok számára fontos Arany szerepe – a (köz)olvasót maga a mű érdekli, illetve újabban divat a magánélet vizsgálata is. Pedig, mint Andor Csaba mondja: „A Tragédia megértéséhez nem szükséges semmiféle életrajzi előismeret. Épp ez a lényeg, ez a tartós siker titka! Az olvasónak (vagy a nézőnek) semmit se kell tudnia arról, hogy ki a mű szerzője, melyik földrészen és mikor élt, mert enélkül is érthető és befogadható a mű. Persze az életrajznak és a korszaknak az ismerete mélyebb megértést és befogadást tesz lehetővé. Aki az angol történelmet ismeri, annak kétségkívül többletélményt jelentenek Shakespeare királydrámái, de annak se fölösleges elolvasnia vagy megnéznie őket, aki nem rendelkezik ilyen háttértudással. A nagy alkotók szerelmi élete iránt mindig is érdeklődtek a kutatók és az olvasók, aminek sokszor az az oka, hogy ők maguk is nagy jelentőséget tulajdonítottak neki.”
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!